Paul Emberson: A táplálék halála és az emberiség feltámadása

„Amikor télen a földeket járom, és vastag hótakaró borítja a Földet, újra meg újra azon gondolkodom: hol lehetnek azok az állatok, amelyek nyáron olyan jókedvűen ugrándoztak itt? Mit csinálhatnak az egerek, akik lépteim elől riadtan iszkoltak az egérlyukba? Hol nyugszanak a csigák, akik szép komótosan csúszkáltak ezeken a falakon? És ha az igencsak jeges szél arcomba csapkodja a hópelyheket, akkor a virágokhoz lebbenő lepkékre gondolok, és a méhekre, akik serényen zümmögve röpködtek a virágzó rét felett. Hová lettek ezek a fényes nyári madarak?” Mindezt és még nagyon sok minden mást megtudhatunk Jakob Streit könyvéből.

Kihez is szeretne szólni ez a könyv? Azokhoz az antropozófusokhoz, akik már megtették első lépésüket a technika világának megismerésében. Azoknak a Waldorf tanároknak, szülőknek, akikben élesen felvetődik ennek az Internetes világnak az ellentmondása. De tulajdonképpen mindazokhoz szól, akik úgy érzik, hogy nincs rendben a számítógép és az ember kapcsolata, és nyitottak arra, hogy megismerjék az antropozófia kutatásaiból származó eredményeket, tapasztalatokat. Akár ​észrevettük, akár nem, kétséget kizáróan a XXI. században egy olyan világba léptünk be, amelynek technikáját, szellemét a számítógép, az Internet és a hozzájuk kötődő „kütyük” határozzák meg. Sokszor feltesszük a kérdést: „Áldás ez, vagy átok?” A válaszok sokfélék. Sokan úgy gondolják, hogy ez az emberiség fejlődésének helyes útja, csak a visszaéléseket kellene megszüntetni. Sokszor számítógépes körökből jönnek baljós jövendölések, miszerint akár 30-50 éven belül a számítógépek átveszik a hatalmat az embertől, és kiiktatnak bennünket a világból, mint hasznavehetetlen élősködőket. A szülők pedig aggódva kérdezik, mit tegyünk, hogy gyermekeinket megóvjuk az egyre nagyobb méreteket öltő Internetes bűnözéstől, perverziótól. 1989-ben egy kis svájci faluban magalakult Paul Emberson vezetésével az Anthro-Tech Intézet. Az alapító és munkatársi közössége azt a célt tűzték ki, hogy Rudolf Steiner szellemtudományi kutatásaira támaszkodva feltárják a számítógép és az Internet lényét, lényegét. Olyan technikák kifejlesztését határozták el, amelyben az ember morális erői összekapcsolódhatnak az ember által teremtett gépekkel. Az Intézet ebben a témakörben közel 15 éve végez szellemtudományos kutatásokat és konkrét gép-kísérleteket. A kutatás eredményeit, tapasztalatait Paul Emberson több könyvben és cikkben tárta a nyilvánosság elé. A háromkötetesre tervezett „Gondhishapurtól a Szilícium völgyig” könyvéből angolul már megjelent az első két kötet, németül pedig az első kötet. A „Gépek és az emberi szellem” című könyve 2013-ban jelent meg angolul és németül. (A könyvet a közeljövőben szeretnénk magyarul is megjelentetni.) A most közreadott összeállításunkban azokat a cikkeket olvashatják, amelyek az Anthro-Tech News időszakos intézeti újságjában jelentek meg. Az öt cikk ötféle közelítésben, szellemtudományos megvilágításban tekinti át a számítógép, az Internet világának jelenét és jövőjét. Az így megrajzolt kép nem túl vigasztaló. Ugyanakkor feltárul előttünk egy lehetőség, egy másik út. Az írások egyértelműen kimondják, hogy a szellemtudományi kutatások eredményeit felhasználva a technika más irányba is fejlődhet. Az ember és a gép összekapcsolódása megkezdődött, és ez a jövőben egyre jobban felgyorsul. A kérdés a „hogyan”-ban rejlik! Lehetőség nyílik arra, hogy az ember a morális erőiből kiindulva úgy kapcsolódjon a gépekhez, hogy a gép a legnemesebb értelemben szolgálja az embert. De persze szabadságában áll az embernek az is, hogy a jelenlegi úton haladjon tovább és ő maga a gép, a gép-lény rabszolgájává váljon.  

Ezek az esszék többnyire a jövőből felénk érkező szociális, pedagógiai célokkal foglalkoznak, különös tekintettel a természethez, a földhöz való egyre csenevészebbé váló kapcsolataink vonatkozásában. Karl Ege a jövő iskolájáról olyan új képet alkotott meg, melyben az értelmes munkatevékenység a természettel és a földdel összekapcsolódva teremt lehetőséget a kognitív képességek fejlődése számára is. E kezdeményezés legmélyebb szándéka az volt, hogy megvalósítsa Rudolf Steiner érzékelését a jövő nevelési céljaira vonatkozóan, vagyis, hogy az irányt 180 fokkal kell elfordítanunk a művészeti, esztétikai és gyakorlati nevelés irányába az elméleti, kognitív irányú nevelés felől. Részlet a könyvből: „A mai oktatás egyoldalúsága teljesen nyilvánvaló. És bizonyos iskolákban, ahol Rudolf Steiner pedagógiai elveit igyekszünk gyümölcsözővé tenni a mai kor számára, különösen a nagyvárosokban, egyre jobban tudatára ébrednek a veszélynek, hogy – ellenkező irányú erőfeszítéseik ellenére – belegabalyodnak ebbe az egyoldalú fejlődésbe. De ez nem magában a pedagógiában gyökerezik. Hiszen a pedagógiának az a célja, hogy táplálja a teljes emberi lényt, azáltal, hogy felébreszti és ápolja minden szunnyadó lehetőségét és erősen belehelyezi az életbe, egyrészről fejlesztve intellektuális képességeit, másrészről felélesztve az érzés és az akarat belső erőit a művészeti tevékenységek és a gyakorlati, kézzel végzett munka által.”