Értekezések a Stuttgarti Szabad Waldorf -iskola tanári kollégiuma részére 1919-ben tartott szemináriumi és módszertani-didaktikai kurzushoz. Gerbert Grohmann évtizedekig tanított Waldorf iskolákban, közben mindvégig tanulmányozva Rudolf Steiner növénytanra és állattanra vonatkozó kijelentéseit, utalásait. Könyvében ezekről a tapasztalatairól ad számot. Hosszú pályája során olyan összefüggésekre derített fényt, melyek Steiner utalásainak felületes olvasásakor könnyen elsikkadhatnak - melyek nélkül azonban nem lehet igazából művelni azt a nevelésművészetet, ami nem csupán módszer, hanem az ember- és világfejlődés összefüggéseinek ismeretében a gyerekekkel végzett munka során megszülető eleven művészet. Tartalom:  -I.rész ÁLLATFORMA - EMBERSZELLEM A kilencedik életév előtt a gyerekkel csak elbeszélő módon beszélünk a természetről Miért a kilencedik-tizedik életévben kezdődhet az állattan? Az állattan alapja: átfogó emberkép A módszertani-didaktikai kurzus hetedik előadásához Tanpélda a tintahalról, az egérről és az emberről Fejállatok, mellállatok, anyagcsere-végtagállatok Közlések Rudolf Steiner 1920 és 1924 között tartott nyilvános előadásaiban. Látszólagos ellentmondások A természettani olvasókönyvek szükségességéről és céljáról II. rész NÖVÉNY - FÖLDLÉNY - EMBERLÉLEK  

Ezt a könyvet Ludvig Polczer Hoditz (1869-1945 ) politikai-történelmi főművének tekithetjük, gyümölcse Polczer politikai-történelmi területen szerzett gazdag tapasztalatainak, valamint Rudolf Steiner szellemtudományán nyugvó iskolázásának.  A könyv egy világtörténelmi sorselmélkedés Rudolf Steiner két fejtegetésével és tíz képpel. 

" Életpályám majdnem minden Waldorf-iskolával összefüggő pozicióval összehozott. Mindegyikből tapasztalatot merítettem. Mindannyiszor rejtélyek, olykor felfedezések előtt álltam. Ezek idővel annal világos képévé álltak ösze, hogy mi az, ami a Waldorf- iskolából hiányzik, és egyre-másre kellemetlenségekhez vezetnek. Bármilyen különbőzőknek látszottak az okok és  bármennyire is mindig embereken keresztül hatottak, akikből aztán bűnbakkot lehetett csinálni- a közös nevező az volt és maradt, hogy a korszerű pedagógia csak korszerű struktúrákban tud igazán kibontakozni. Az erre vonatkozó felsimeréseket  valamelyest módszeresen rendezve a nyílvánosság számára hozzáférhetővé tenni életem vége felé egyre inkább igényemmé vált. " Dieter Brüll   " Dieter Brüll könyve megkésve került az olvasókhoz, elsősorban azokhoz későn, akik már egy évtizede fáradoznak azon, hogy Waldorf-óvodáket, iskolákat, tanárképzőt működtessenek A kommunista diktatúra alól felszabadult kelet-közép-európai országok közül először Magyarországon jöttek létre Waldorf-intézmények - úgy, hogy nem volt tapasztalat, nem voltak képzett tanárok, hiányzott a pénz, és akkor még a közoktatási törvény se létezett, amely később- 1993-tól - lehetővé tette szabad iskolák alapítását. Ebben a vonatkozásban hasinló volt a helyzet Magyarországon, mint Németországbanaz első Waldorf-iskola alapításának idején. De lényeges különbség, hogy azóta Kelet-Közép- Európa országainak el kellett szenvedniük a rájuk kényszerített bolsevik rendszeret, aminek ellensúlyozására teremtette meg Rudolf Steiner a Waldorf-pedagógiát. ' A könyvet azonban nemcsak a Waédorf-iskola tanárainak , munkatársainak és az iskolához tartozó szülőknek ajánljuk. Tanulmányozása mindenki számára hasznos lehet, mindenki életképes gondolatokat meríthet belőle saját munkahelyi közösségének megformálására, strukturálását illetően.   

Az „éteri” vagy „éteriség” kifejezést az antropozófiai nyelvben rendkívül gyakran használjuk. Minden, ami az élettel összefügg, az az éteriséggel függ össze. Gyakorlati életünkben – a gyógyászattól kezdve a biodinamikus mezőgazdaságon, a Waldorf-pedagógián vagy az euritmián át egészen a jövőnket meghatározó éteri technikáig, „morális technikáig” bezárólag – minden az éteriség ismeretét feltételezi. Az éteri Krisztus megjelenése a Föld szférájában a golgotai misztérium óta az emberiség legfontosabb eseménye. Ahhoz, hogy ebben a hatalmas kozmikus történésben felismerjük feladatainkat, és cselekvő emberré váljunk, ehhez is az éteri világ mélyebb ismerete szükséges. Dr. Ernst Marti még fiatal orvosként Dr. Ita Wegmantól kapta azt a feladatot, hogy tanítsa az éteriséget. Ennek az életfeladatnak a – részben befejezetlen – gyümölcse ez a könyv. A könyv első részében foglalkozik az éteri világgal, összefüggésben a természettudomány, az emberi tudat, a Föld és a Kozmosz, valamint a tér fejlődésével. Részletesen tárgyalja az univerzális erőket (négy éter), a természetben működő ellenerőket (központi erőket), valamint a természetalatti erőket (elektromosság, mágnesesség, magerők). A második részben részletesen megismerkedhetünk a világunkat megjelenítő képzőerőkkel, így az alakképző, a formaképző és a szubsztanciaképző erőkkel. Az éteri képzőerők kutatásának gyakorlati alkalmazásaként olvashatunk Mária Thun vetési naptáráról és a gyógyeuritmia néhány alapvetéséről. A könyvet olvasva egyre világosabbá válik, ahogy a láthatatlan, a természetfeletti működik a látható világban, és ahogy ennek hatására felépül a természet az összes élőlényével együtt. Az emberiségnek – ahhoz, hogy küldetéséhez méltó jövője lehessen – meg kell ismernie az éteriséget! Ennek egyik megközelítése Ernst Marti munkája. Szeretettel ajánljuk a könyvet Waldorf-tanároknak, gyógyítóknak, euritmistáknak, biodinamikus gazdáknak és mindenkinek, aki a világ teljes valóságával szeretne megismerkedni.  

„Abban a nem mindennapi helyzetben vagyok, hogy osztálytanító lehetek egy Waldorf-iskolában. Abban a hitben élek, hogy ez egy kivételes helyzet. Abban a kegyben van részem, hogy minden áldott napom valódi élményeket ad. Abban reménykedem, hogy a valóságot tudom megérinteni a majdan felnövő gyerekek révén.” Ezekkel a szavakkal kezdi írását egy szombathelyi osztálytanító, aki a továbbiakban számos kérdést vet fel, melyek segíthetik, hogy nagyobb rálátással és biztonsággal álljunk benne azokban a folyamatokban, amelyek a Waldorf-iskolával való kapcsolatunk révén kerültek előtérbe. Ajánlott pedagógusoknak és szülőknek.

„Amikor télen a földeket járom, és vastag hótakaró borítja a Földet, újra meg újra azon gondolkodom: hol lehetnek azok az állatok, amelyek nyáron olyan jókedvűen ugrándoztak itt? Mit csinálhatnak az egerek, akik lépteim elől riadtan iszkoltak az egérlyukba? Hol nyugszanak a csigák, akik szép komótosan csúszkáltak ezeken a falakon? És ha az igencsak jeges szél arcomba csapkodja a hópelyheket, akkor a virágokhoz lebbenő lepkékre gondolok, és a méhekre, akik serényen zümmögve röpködtek a virágzó rét felett. Hová lettek ezek a fényes nyári madarak?” Mindezt és még nagyon sok minden mást megtudhatunk Jakob Streit könyvéből.

Bibliai történetek Assja Turgenieff rajzaival Ebben a könyvében Streit az Ótestamentum világába vezeti a gyermekeket, fiatalokat. A világ hét napos teremtésétől a paradicsomból való kiűzetésen át az emberiség földi tevékenységeinek kialakulásán keresztül egészen az özönvízig, Noé bárkájáig, vagyis a „régi világ” végéig ível a történet. Streit elbeszélésmódjának különlegessége az erőteljes, képszerű nyelvezetben rejlik, mely a szeretetteljesem megformált részleteket a bibliai történetek komolyságával és szellemi nagyságával összeköti. A tartalomból: A teremtés hét napja Káin és fiai Noé bárkája

Bruno Bischofberger rajzaival Streit különös lovagtörténetei a korai középkorba vezetik az olvasót. A „Szegény Henrik”, a „Jó Gerhard” és a „Szép Magelone” hősei kalandokon, súlyos próbatételeken, küzdelmeken keresztül vívják ki boldogságukat – bizalmuk, kitartásuk, hűségük, megingathatatlan akaratuk jutalmául. A rendkívül finom, érzékeny – mégis a Jakob Streittől megszokott szinte szigorúan egyszerű – ábrázolás nagyszerű embereket állít elénk, melyek fontos olvasmányai lehetnek a negyedik osztályos gyerekeknek.

Könyvünk főhőse, Konrád minden lehetőséget megragad, hogy nagyapja méheit megismerje, és télen-nyáron részt vegyen a méhészkedésben. Izgalommal tapasztalja, hogyan él a méhcsalád; megtanulja, mikor és miért csípnek a méhek, hogy egyetlen mézcseppben egy nagy virágoskertnyi nektár van s hogy kik is azok a herék; megfigyelheti, hogyan születik és mikor repül ki a méhkirálynő – s amit legtöbben nem tudunk: hogy a méhek is tartanak esküvőt. Jakob Streit 1944-ben írott könyve magyar nyersfordításban évtizedekkel ezelőtt bekerült a hazai Waldorf-oktatásba, de most jelenik meg először nyomtatásban. Az eleven képek, a történetek jó értelemben vett „régimódi” stílusa, Nagyapa bensőséges, jókedélyű magyarázatai olyan szívet-lelket melengető, idilli hangulatot teremtenek, amely a gyönyörködtetésen túl ahhoz is bízvást hozzájárulhat, hogy a gyermekek figyelmét ráirányítsa a méhek sürgető védelemre szoruló, különleges lényére Jakob Streit Méheskönyvének nyersfordítása közel húsz éven át, belső használatra alkalmas formában, Waldorf-iskolák kézikönyvtárának polcain volt fellelhető. Sok osztálytanító tartott ezekre a történetekre alapozva, 2. osztály végén ún. Méhecske-epochát – a gyerekek nagy gyönyörűségére. Rudolf Steiner 95 évvel ez előtt, 1923 februárjában, Dornachban arról beszélt a Goetheanumot építő munkásokból összegyűlt hallgatóságnak, hogy az, amikor az ember szívében szeretet gyúl, a méhkas egészében szubsztanciaként van jelen. Ugyanakkor egy figyelmeztetést is megfogalmazott: „… a méhtartás kiemelt fontosságú, mert általa a természet egész titka feltárul; nevezetesen az, hogy ami egyfelől félelmetesen termékenynek mutatkozik, az a másik oldalon elhaláshozvezet. Így aztán, bár a méhtenyészetekben nagyon örvendeznek az utóbbi idők fellendülésének – az öröm még száz évig sem tart majd.” Megállapítása sajnos mára beigazolódott: az emberi tudatlanság és mohóság világszerte veszélybe sodorta a méhek életét. Nincs vesztegetni való időnk: Ha meg akarjuk menteni a méheket, meg kell ismernünk valódi lényüket és jelentőségüket. Ennek az eltökélt szándéknak jegyében, 2017 őszén Vajna József és Alfons Wirth, biodinamikus méhészek életre hívtak egy hazai mozgalmat, melynek keretében tanárok, gyerekek, szülők és méhészek foghatnak össze a méhek gyógyításáért. Reményeik szerint lesznek iskolák, ahol vállalják, hogy egy-egy méhcsaládot befogadva, a gyerekek – plexivel fedett kaptárban – közvetlen közelről figyelhessék meg a méhek életét. Ha tervük valóra válik, ezek az iskolák olyan emberi közösségekké lesznek, amelyek a méhkirálynőt testük melegével óvó méhekhez hasonlatosak. Ez a kis könyv nem tehet többet, mint hogy szép és igaz történeteivel lelkileg hozza közel a gyerekekhez a méhek világát, s ezzel hozzájárulhat ahhoz, hogy száz év múlva is életünk részei maradjanak a méhek s az általuk adott egészséges, éltető méz. *Rudolf Steiner: Ember és világ – A szellem működése a természetben – A méhek lényéről, Munkás-előadások 5. Budapest, 2007. Új Mani-Fest Kiadó  

Természetmese 8–9 éves gyermekek számára Egy szép koratavaszi napon, a deszkarésen át beszüremlő napfény melegében megszületik Napsugár, a kis méh, aki még semmit nem tud arról, mennyi izgalmas és boldogító kaland vár rá… Míg a Méheskönyv történetei által az emberek szemével tekinthettünk bele a méhek világába, most – lássunk csodát! – a méhek szemével láthatjuk a világot. Kiderül, hogyan zajlik az élet a kaptárban, miféle veszélyek leselkednek rájuk a szabadban; sőt az is, hogy milyennek látnak a méhek minket, embereket. És persze ahány méhecske, annyi kis lélek: serények és lusták, izgágák és bölcsek, gorombák és szívélyesek, de legfőképp hősiesek. S van még valami, amiben tökéletesen megegyeznek. Ez az, amely előhívhat egy kérdést az olvasó szívében: Van-e a világon bármi, amit mi, emberek hasonló egyet akarással tudnánk odaadón szeretni, mint ahogy a méhek ölelik körül a királynőjüket? A történeteket ezúttal is Kemény Márton János szemet gyönyörködtető illusztrációi kísérik.

Volt egyszer egy aprócska gyökérmanó. Tatatukknak hívták. Sokat volt egyedül, és kevés törpebarátra lelt, mert szégyenlős volt. Tavasszal és nyáron hosszasan húzkodta a földalatti gyökereket, hogy a növények és fák jól megnőjenek. Aztán beköszöntött az ősz, kevesebb lett a munka. Tatatukk megkérdezte hát a Gyökérmestert: – Megengeded, hogy vándoroljak ma egy kicsit, és bekukkantsak a földalatti üregekbe? Tatatukk nem is sejti, ezzel a kérdéssel micsoda kalandokba keveri magát, mekkora kincsre lel, és milyen hatalomra tesz szert a rakoncátlan koboldok fölött. Hat éves kor felett, felolvasásra ajánlott. Illusztrálta: Kemény Márton János

„A XX. században az emberiség megtanulta hogyan lehet az anyagot átalakítani – atomi részecskékkel történő bombázás révén – egyik elemből egy másik elemmé. A század során így nagymértékben befolyásoltuk az ásványvilágot. A legújabb események azt mutatják, hogy a XXI. században megtörténnek az első lépések az élővilág átalakítására, amivel megkezdődik az életfolyamatok fölötti ellenőrzés megszerzése… Amikor megpillantjuk a szaporodás emelkedett, kozmikus aspektusát, amelyet megkíséreltem vázolni Önöknek a mai napon, és gondolatainkat a géntechnológia felé fordítjuk, meg kell állapítanunk, hogy az ember mily vakon babrál valamivel, amelynek a megértését csak az igaz szellemtudomány útján lehet megkezdeni… Meg kell értenünk, hogyan inkarnálódik az emberi lélek, és mi történik valójában, amikor a fizikai test kialakul az apa és az anya egyesüléséből származó öröklési folyamatból, és hogy milyen változásokat eredményez a megtermékenyítésbe és az embrionális fejlődésbe beavatkozó technológia. Mindezt világosan kell látnunk ahhoz, hogy felmérhessük a klónozás és a génsebészeti eljárások hatását az elementáris világra… Dolly számos okból fontos volt, ahogy azt már említettem. Az egyik ok, hogy Dolly anyja egy skót feketefejű juh volt, anyja pedig egy hatéves finn dorset juh. Nem, kedves barátaim, ez itt nem tévedés. Dollynak két anyja volt. Nem volt apja. És ha emberi lénynél alkalmazzák ezt a technikát, akkor lehetségessé válik, hogy klónokat állítsanak elő apa nélkül. A férfiak feleslegessé válhatnak…”