Korunk gyermekei

Néhány idézet a könyvből: Mindenfajta nevelés önnevelés, és mi mint tanítók, nevelők csak a saját magát nevelő gyermek környezetét alkotjuk.  Újra kell gondolni az iskolát! Olyan iskolára van szükség, ahol a gyermekek úgy élhetnek, játszhatnak, dolgozhatnak, hogy a velük született képzelőerejük teremtő fantáziává válhat. Ahol nyomás és félelem nélkül élhetnek úgy, hogy a tanulásban örömüket leljék és egészségessé váljanak. Képesek leszünk meglátni, hogy a gyermekek mit kérnek tőlünk? Tanulhatunk a szükségleteikből és azokból az elvárásokból, amelyeket magukkal hoznak? A kezdő lépés ebbe az irányba az lehet, hogy a tanárokat arra bátorítsuk, hogy képesek legyenek hétköznapi nyelven megfogalmazni mindazt, amit az osztályteremben tesznek, és azt is hogy mindezt miért teszik. Bátorság kell ahhoz, hogy ráébredjünk: úgy tudjuk leginkább elismerni, hogy az antropozófia minden területén mivel is tartozunk Rudolf Steinernek, ha elfogadjuk, hogy Waldorf-tanárként, biodinamikus gazdálkodóként, antropozófus orvosként a munkánk forrása nem az lesz, amit Rudolf Steiner mondott vagy írt, hanem az, hogy az általa önzetlenül megosztott szellemi kutatásokból mi mennyire alkotó módon tudunk dolgozni.   Néhány idézet a könyvből: Mindenfajta nevelés önnevelés, és mi mint tanítók, nevelők csak a saját magát nevelő gyermek környezetét alkotjuk. Újra kell gondolni az iskolát! Olyan iskolára van szükség, ahol a gyermekek úgy élhetnek, játszhatnak, dolgozhatnak, hogy a velük született képzelőerejük teremtő fantáziává válhat. Ahol nyomás és félelem nélkül élhetnek úgy, hogy a tanulásban örömüket leljék és egészségessé váljanak. Képesek leszünk meglátni, hogy a gyermekek mit kérnek tőlünk? Tanulhatunk a szükségleteikből és azokból az elvárásokból, amelyeket magukkal hoznak? A kezdő lépés ebbe az irányba az lehet, hogy a hogy a tanárokat arra bátorítsuk, hogy képesek legyenek hétköznapi nyelven megfogalmazni mindazt, amit az osztályteremben tesznek, és azt is hogy mindezt miért teszik. Bátorság kell ahhoz, hogy ráébredjünk: úgy tudjuk leginkább elismerni, hogy az antropozófia minden területén mivel is tartozunk Rudolf Steinernek, ha elfogadjuk, hogy Waldorf-tanárként, biodinamikus gazdálkodóként, antropozófus orvosként a munkánk forrása nem az lesz, amit Rudolf Steiner mondott vagy írt, hanem az, hogy az általa önzetlenül megosztott szellemi kutatásokból mi mennyire alkotó módon tudunk dolgozni.

Ezek az esszék többnyire a jövőből felénk érkező szociális, pedagógiai célokkal foglalkoznak, különös tekintettel a természethez, a földhöz való egyre csenevészebbé váló kapcsolataink vonatkozásában. Karl Ege a jövő iskolájáról olyan új képet alkotott meg, melyben az értelmes munkatevékenység a természettel és a földdel összekapcsolódva teremt lehetőséget a kognitív képességek fejlődése számára is. E kezdeményezés legmélyebb szándéka az volt, hogy megvalósítsa Rudolf Steiner érzékelését a jövő nevelési céljaira vonatkozóan, vagyis, hogy az irányt 180 fokkal kell elfordítanunk a művészeti, esztétikai és gyakorlati nevelés irányába az elméleti, kognitív irányú nevelés felől. Részlet a könyvből: „A mai oktatás egyoldalúsága teljesen nyilvánvaló. És bizonyos iskolákban, ahol Rudolf Steiner pedagógiai elveit igyekszünk gyümölcsözővé tenni a mai kor számára, különösen a nagyvárosokban, egyre jobban tudatára ébrednek a veszélynek, hogy – ellenkező irányú erőfeszítéseik ellenére – belegabalyodnak ebbe az egyoldalú fejlődésbe. De ez nem magában a pedagógiában gyökerezik. Hiszen a pedagógiának az a célja, hogy táplálja a teljes emberi lényt, azáltal, hogy felébreszti és ápolja minden szunnyadó lehetőségét és erősen belehelyezi az életbe, egyrészről fejlesztve intellektuális képességeit, másrészről felélesztve az érzés és az akarat belső erőit a művészeti tevékenységek és a gyakorlati, kézzel végzett munka által.”

Az emberek szabaddá és önállóvá válása ma éppen olyan égető kérdés, mint száz évvel ezelőtt. Rudolf Steiner megállapításai a nevelés és a minket körülvevő világ állapota közötti összefüggésről az általános emberire való képzés szükségességét mondják ki. Mi is ez? Megjelenik mindez a mai Waldorf-iskolákban? „…hogyan kell visszatérnünk egy közvetlenül az emberből kiinduló, az emberlény, nevezetesen a felnövekvő emberlény intuitív megismeréséhez …”? A pedagógia és társadalmi összefüggések hogyan mozdítják mindezt elő vagy lehetetlenítik éppen el. Talán a három előadásban vázolt és követelt változások hordereje lehet az oka annak, hogy ezek az előadások eddig nem kaptak elegendő figyelmet.