„Amikor télen a földeket járom, és vastag hótakaró borítja a Földet, újra meg újra azon gondolkodom: hol lehetnek azok az állatok, amelyek nyáron olyan jókedvűen ugrándoztak itt? Mit csinálhatnak az egerek, akik lépteim elől riadtan iszkoltak az egérlyukba? Hol nyugszanak a csigák, akik szép komótosan csúszkáltak ezeken a falakon? És ha az igencsak jeges szél arcomba csapkodja a hópelyheket, akkor a virágokhoz lebbenő lepkékre gondolok, és a méhekre, akik serényen zümmögve röpködtek a virágzó rét felett. Hová lettek ezek a fényes nyári madarak?” Mindezt és még nagyon sok minden mást megtudhatunk Jakob Streit könyvéből.

Bibliai történetek Assja Turgenieff rajzaival Ebben a könyvében Streit az Ótestamentum világába vezeti a gyermekeket, fiatalokat. A világ hét napos teremtésétől a paradicsomból való kiűzetésen át az emberiség földi tevékenységeinek kialakulásán keresztül egészen az özönvízig, Noé bárkájáig, vagyis a „régi világ” végéig ível a történet. Streit elbeszélésmódjának különlegessége az erőteljes, képszerű nyelvezetben rejlik, mely a szeretetteljesem megformált részleteket a bibliai történetek komolyságával és szellemi nagyságával összeköti. A tartalomból: A teremtés hét napja Káin és fiai Noé bárkája

Bruno Bischofberger rajzaival Streit különös lovagtörténetei a korai középkorba vezetik az olvasót. A „Szegény Henrik”, a „Jó Gerhard” és a „Szép Magelone” hősei kalandokon, súlyos próbatételeken, küzdelmeken keresztül vívják ki boldogságukat – bizalmuk, kitartásuk, hűségük, megingathatatlan akaratuk jutalmául. A rendkívül finom, érzékeny – mégis a Jakob Streittől megszokott szinte szigorúan egyszerű – ábrázolás nagyszerű embereket állít elénk, melyek fontos olvasmányai lehetnek a negyedik osztályos gyerekeknek.

Könyvünk főhőse, Konrád minden lehetőséget megragad, hogy nagyapja méheit megismerje, és télen-nyáron részt vegyen a méhészkedésben. Izgalommal tapasztalja, hogyan él a méhcsalád; megtanulja, mikor és miért csípnek a méhek, hogy egyetlen mézcseppben egy nagy virágoskertnyi nektár van s hogy kik is azok a herék; megfigyelheti, hogyan születik és mikor repül ki a méhkirálynő – s amit legtöbben nem tudunk: hogy a méhek is tartanak esküvőt. Jakob Streit 1944-ben írott könyve magyar nyersfordításban évtizedekkel ezelőtt bekerült a hazai Waldorf-oktatásba, de most jelenik meg először nyomtatásban. Az eleven képek, a történetek jó értelemben vett „régimódi” stílusa, Nagyapa bensőséges, jókedélyű magyarázatai olyan szívet-lelket melengető, idilli hangulatot teremtenek, amely a gyönyörködtetésen túl ahhoz is bízvást hozzájárulhat, hogy a gyermekek figyelmét ráirányítsa a méhek sürgető védelemre szoruló, különleges lényére Jakob Streit Méheskönyvének nyersfordítása közel húsz éven át, belső használatra alkalmas formában, Waldorf-iskolák kézikönyvtárának polcain volt fellelhető. Sok osztálytanító tartott ezekre a történetekre alapozva, 2. osztály végén ún. Méhecske-epochát – a gyerekek nagy gyönyörűségére. Rudolf Steiner 95 évvel ez előtt, 1923 februárjában, Dornachban arról beszélt a Goetheanumot építő munkásokból összegyűlt hallgatóságnak, hogy az, amikor az ember szívében szeretet gyúl, a méhkas egészében szubsztanciaként van jelen. Ugyanakkor egy figyelmeztetést is megfogalmazott: „… a méhtartás kiemelt fontosságú, mert általa a természet egész titka feltárul; nevezetesen az, hogy ami egyfelől félelmetesen termékenynek mutatkozik, az a másik oldalon elhaláshozvezet. Így aztán, bár a méhtenyészetekben nagyon örvendeznek az utóbbi idők fellendülésének – az öröm még száz évig sem tart majd.” Megállapítása sajnos mára beigazolódott: az emberi tudatlanság és mohóság világszerte veszélybe sodorta a méhek életét. Nincs vesztegetni való időnk: Ha meg akarjuk menteni a méheket, meg kell ismernünk valódi lényüket és jelentőségüket. Ennek az eltökélt szándéknak jegyében, 2017 őszén Vajna József és Alfons Wirth, biodinamikus méhészek életre hívtak egy hazai mozgalmat, melynek keretében tanárok, gyerekek, szülők és méhészek foghatnak össze a méhek gyógyításáért. Reményeik szerint lesznek iskolák, ahol vállalják, hogy egy-egy méhcsaládot befogadva, a gyerekek – plexivel fedett kaptárban – közvetlen közelről figyelhessék meg a méhek életét. Ha tervük valóra válik, ezek az iskolák olyan emberi közösségekké lesznek, amelyek a méhkirálynőt testük melegével óvó méhekhez hasonlatosak. Ez a kis könyv nem tehet többet, mint hogy szép és igaz történeteivel lelkileg hozza közel a gyerekekhez a méhek világát, s ezzel hozzájárulhat ahhoz, hogy száz év múlva is életünk részei maradjanak a méhek s az általuk adott egészséges, éltető méz. *Rudolf Steiner: Ember és világ – A szellem működése a természetben – A méhek lényéről, Munkás-előadások 5. Budapest, 2007. Új Mani-Fest Kiadó  

Természetmese 8–9 éves gyermekek számára Egy szép koratavaszi napon, a deszkarésen át beszüremlő napfény melegében megszületik Napsugár, a kis méh, aki még semmit nem tud arról, mennyi izgalmas és boldogító kaland vár rá… Míg a Méheskönyv történetei által az emberek szemével tekinthettünk bele a méhek világába, most – lássunk csodát! – a méhek szemével láthatjuk a világot. Kiderül, hogyan zajlik az élet a kaptárban, miféle veszélyek leselkednek rájuk a szabadban; sőt az is, hogy milyennek látnak a méhek minket, embereket. És persze ahány méhecske, annyi kis lélek: serények és lusták, izgágák és bölcsek, gorombák és szívélyesek, de legfőképp hősiesek. S van még valami, amiben tökéletesen megegyeznek. Ez az, amely előhívhat egy kérdést az olvasó szívében: Van-e a világon bármi, amit mi, emberek hasonló egyet akarással tudnánk odaadón szeretni, mint ahogy a méhek ölelik körül a királynőjüket? A történeteket ezúttal is Kemény Márton János szemet gyönyörködtető illusztrációi kísérik.

Volt egyszer egy aprócska gyökérmanó. Tatatukknak hívták. Sokat volt egyedül, és kevés törpebarátra lelt, mert szégyenlős volt. Tavasszal és nyáron hosszasan húzkodta a földalatti gyökereket, hogy a növények és fák jól megnőjenek. Aztán beköszöntött az ősz, kevesebb lett a munka. Tatatukk megkérdezte hát a Gyökérmestert: – Megengeded, hogy vándoroljak ma egy kicsit, és bekukkantsak a földalatti üregekbe? Tatatukk nem is sejti, ezzel a kérdéssel micsoda kalandokba keveri magát, mekkora kincsre lel, és milyen hatalomra tesz szert a rakoncátlan koboldok fölött. Hat éves kor felett, felolvasásra ajánlott. Illusztrálta: Kemény Márton János