Emanuel Zeylmans van Emichoven a Ki volt Ita Wegman című háromkötetes összeállítás befejeztével Ita Wegman ezoterikus hagyatékán dolgozott. A hagyaték száznál is több olyan szövegből áll, amelyet Rudolf Steiner jegyzett Ita Wegman számára. Emanuel Zeylmans hosszú évek kutatómunkájával gyűjtötte össze e szövegeket és elmélyült tanulámányozásukkal megkísérelte feltárni a köztük lévő összefggéseket. Így a hagyaték két ember, két barát, tanító és tanítvány évezredeken átívelő sorskapcsolatából a jelen misztériumiskolázásának egyedülálló dkumentumát tárja elénk, amely most az Ita Wegman életéről és működéséről szóló összeállítás negyedik köteteként jelenik meg. A szerző ezt a könyvet egy olyan élő gyüjteménynek szánta, amely- nap, mint nap forgatva- számunkra is útmutatóként szolgálhat az új misztériumokhoz vezető úton. 

Ita Wegman neve már Magyarországon  is egyre ismeősebben cseng az antopozófia iránt érdeklődők körében. Ebben alapvető szerepe van  Emanuel Zeylmans ( 1926-2008 ) Ki volt Ita Wegman? című háromkötetes életrajzának. Az első három kötetben Ita Wegman külső életrajzát tekinthetjük végig, a negyedikben pedig a belső fejlődését, Rudolf Steine mellett végzett iskolázását és szellemi útját követhetjük nyomon.  E hatalmas művet olvasva jogosan merülhet fel bennünk az íróval kapcsolatban is a kérdések: Ki volt Emanuel Zeylmans? MIlyen ember volt? Miért vállalkozott az antropozófiai életben sokak számára egy még most is megosztónak tűnő személyiség életrajzának megírására? Hogyan kutatta fel Ita Wegman nyomát sok évtizeddel később? Kik és hogyan segítették ebben? Érték-e támadások? Mit élt át az első három kötet megszületésének tizenkét éve alatt? ( ... ) a könyv sok új információt, értékes kiegészítést nyújthat a Wegman- életrajz keletkezéstörtének, az író személyéhez, a korhoz, az Antroppozófiai Társaság és tagjainak történetéhez, a magyar olvasók számára.

" Mindenki, aki törekszik barátom."  Ita Wegman életének utolsó három évét Arlesheiman és Dornachban töltötte, ahol hosszú éveken át tevéknykedett, hanem Tessiben, a Casa Andrea Cristoforóban, amelyet már 1936-ban megvett terápiás munka céljára. Ezen a félreeső, az akkori pusztító világeseményektől védett, ugyanakkor különös erőkkel áthatott vidéken Ita Wegman hatalmas, jövőbe mutató munkát végzett, embereket gyűjtött össze, vezette és támogatta őket, gyógytó, ugyanakkor szellemi módon, a háború utáni kort előkészítve, lényének teljes intenzitásával azért a korért élve.  " Romba fog dőlni az egész világ, és lehethogy ebben nem csak a fegyverek mondják ki a végső szót, hanem a természeti katasztrófák is, amelyek nagyon is összefüggnek azzal, ami az emberrel történik. Mintha egy gigantikus harc lenne készülőben, amelynek, úgy vélem, még csak az elején járunk. Az igazi győzelem csaz az egyes emberben születhet meg, méghozzá azokban, akik elegendő morális erőt tudnak kifejleszteni , ez az erő csak a Krisztussal való helyes viszonyban tud létrejönni. Így nézve tulajdonképpen minden ember benne áll ebben a küzdelemben. "  Ita Wegman  1940. novenver 18