Ehrenfried Pfeiffer: Michael arkangyal küldetése

Az Ehrenfried Pfeiffer életmű sorozatunk első kötete a Szívelőadások. 1950-ben megtartott három előadás vezérgondolata : „Egészséges szociális élet csak akkor tud kifejlődni, (ha a szívre vonatkozó) régi pumpa elképzelést elvetjük, és lecseréljük a helyesre. Ez tehát olyan téma, amelynek érdekelnie kell a szociális problémákat tanulmányozókat. Az igazi megismerés e tekintetben azt is lehetővé tenné, hogy olyan gépeket építsünk amelyek megfelelnek az ember lényének, harmonizálnak vele, és nem rombolóak számára”. Rudolf Steiner szerint mindkét problémát csak akkor lehet megoldani, „ amikor az emberek tudatában lesznek, hogy az emberi lényben lévő láthatatlan az, ami a szívet hajtja.” A könyv központi eleme, a pumpáló szívről alkotott elképzelés a közismeretet és közvélekedést hamisító súlyos tévedés. A tudomány területére is átszivárgott a tévedhetetlenség dogmája, megteremtve ennek az intellektuális korszaknak a mindent elborító kultuszát. Fontos megértenünk a szív evolúciójának kérdését, ami jövőnk egyik kulcskérdése. A szív mint „híd- szerv” egy olyan érzékelő szerv, amely áthidalja az élők és holtak ma még meglévő szakadékát. Az élet és halál misztériumának eredetforrásánál vagyunk. Rudolf Steinertől kapott imaginációs gyakorlata során Pfeiffer ráébredt a szívnek az idő áramában betöltött híd szerepére. Az ember a teljes Kozmoszt saját szívközpontjában összenyomva, kifelé sugározva azt, a jövő kozmoszát teremti meg. Új szív van kialakulóban, „ korunkban bizonyos változások mennek végbe a szívben, ahol egy ötödik szívkamra fog fokozatosan kifejlődni. Ebben az ötödik kamrában az embernek lesz egy új szerve, mely lehetővé teszi, hogy eltérő módon uralja az életerőket, mint ahogy az jelenleg lehetséges.” Bizonyos okkult erők ellenezték e tudás nyilvánosságra hozatalát, és csak Rudolf Steiner halála árán és után látták be, hogy „ ha ez a tudás a szív központról nem válik ismertté,az emberi nem számára nincs megváltás, csak pusztulás.” Puha kötés, 51 oldal 2019

A kövesmalmi őrlésről:  A kővel való őrlés egy kicsit visszatért a múlthoz.  Ez az a mód, amellyel a lisztet hagyományosan őrölték, még az ipari forradalom előtt. Két nagy kőből áll, amelyek szinte szeletelve haladva addig őrlik a búzát, amíg az lisztté nem válik.  Mivel ebben az őrlési folyamatban a búza kevéssé melegedik, mert  a hőt inkább a kő veszi fel, így a hő nem károsítja a búza finom egészséges zsírjait. Ezáltal egy finom szerkezezű, tiszta textúrájú liszt áll elő. Ezután  enyhén szitálják, hogy megszabaduljanak a korpa egy részétől, és fehér lisztet kapjanak. A kővel őrölt liszt különösen alkalmas a lassú erjedésre,  több tápanyagot tartalmaz, mivel több korpát tart meg,  ezért sokkal ízletesebb kenyeret eredményez a vele való kenyérsütés.  A kővel őrölt liszt textúrája egy sűrűbb kenyeret eredménye a pékek szívesen ragaszkodik ahhoz, hogy az íz (és tápanyag), amely a kőmalmi lisztből származik megmaradjon. Ezzel ellentétben manapság a liszt döntő többségét hengeres malmokban készítik. Ez egy gyorsabb technika, amely következetesebb, finomabb textúrát ad a lisztnek. A búza áthalad két nagy acélhenger közepén, és áthaladva összetörik, eltávolítva és elválasztva a külső korpaszakaszt, amikor áthalad. Lényegében fehér liszt marad, aztán a korpák egy részét tovább feldolgozzák és aprítják, majd visszaadagolják a fehérbe, hogy teljes kiőrlésű lisztet állítsanak elő.

A kövesmalmi őrlésről:  A kővel való őrlés egy kicsit visszatért a múlthoz.  Ez az a mód, amellyel a lisztet hagyományosan őrölték, még az ipari forradalom előtt. Két nagy kőből áll, amelyek szinte szeletelve haladva addig őrlik a búzát, amíg az lisztté nem válik.  Mivel ebben az őrlési folyamatban a búza kevéssé melegedik, mert  a hőt inkább a kő veszi fel, így a hő nem károsítja a búza finom egészséges zsírjait. Ezáltal egy finom szerkezezű, tiszta textúrájú liszt áll elő. Ezután  enyhén szitálják, hogy megszabaduljanak a korpa egy részétől, és fehér lisztet kapjanak. A kővel őrölt liszt különösen alkalmas a lassú erjedésre,  több tápanyagot tartalmaz, mivel több korpát tart meg,  ezért sokkal ízletesebb kenyeret eredményez a vele való kenyérsütés.  A kővel őrölt liszt textúrája egy sűrűbb kenyeret eredménye a pékek szívesen ragaszkodik ahhoz, hogy az íz (és tápanyag), amely a kőmalmi lisztből származik megmaradjon. Ezzel ellentétben manapság a liszt döntő többségét hengeres malmokban készítik. Ez egy gyorsabb technika, amely következetesebb, finomabb textúrát ad a lisztnek. A búza áthalad két nagy acélhenger közepén, és áthaladva összetörik, eltávolítva és elválasztva a külső korpaszakaszt, amikor áthalad. Lényegében fehér liszt marad, aztán a korpák egy részét tovább feldolgozzák és aprítják, majd visszaadagolják a fehérbe, hogy teljes kiőrlésű lisztet állítsanak elő.