Szemlélet és gyakorlat

Hogyan változtak az elmúlt 100 évben a mezőgazdasági gyakorlatok? Mi indokolta és mi mozgatja ma is az újabb és újabb alternatívák megjelenését? És milyen kronológiai rendben születtek meg ezek az új szemléletmódok?

Ha ma valaki elkezd érdeklődni az iparosított, kapitalista szemléletű mezőgazdasági rendszerek alternatívái iránt, számos lehetőséget talál: biogazdálkodás, biodinamikus gazdálkodás, permakultúra, regeneratív gazdálkodás, szintrópikus mezőgazdaság, agroerdészet, természetes gazdálkodás.

De miért létezik ennyi különböző módszer? A válasz keresése elvezet minket egy mélyebb megértéshez: ezek mind valamilyen ökológiai, társadalmi vagy gazdasági problémára adott válaszok. 

Az első alternatíva: biodinamikus gazdálkodás

Az 1920-as években Európában és a Brit Birodalom területein a gazdák egyre gyakrabban tapasztalták, hogy valami nincs rendben a talajjal és a növényekkel: a termőképesség csökkent, az állatok gyakrabban betegedtek meg, a termés minősége romlott. A földek „életereje” hanyatlani látszott.

Ez a felismerés vezetett ahhoz, hogy egy csoport gazdálkodó és földtulajdonos felkérte Rudolf Steinert: tartson előadássorozatot a helyes mezőgazdasági gyakorlatról. Így született meg a biodinamikus gazdálkodási rendszer, amely nem pusztán technológia, hanem egy spirituális alapú szemléletmód is.

Steiner hangsúlyozta: a fizikai világ jelenségei mögött szellemi összefüggések állnak. Előadásaiban a természet és a gazdaság folyamatait összekapcsolta kozmikus ritmusokkal, az életerők működésével, és a földet élő organizmusként szemlélte. A gazdaságokat önálló „individualitásoknak” tekintette, amely gondolat ma a permakultúrában is visszaköszön, ahol minden gazdaságot a saját természeti adottságaihoz illeszkedő módon kívánnak művelni.

Miért nem ez terjedt el?

A 20. század materialista, redukcionista tudományos szemlélete nehezen fogadta el a biodinamikus gazdálkodás spirituális elemeit – például a kozmikus hatások vagy a preparátumok használatát. Ahelyett, hogy a talaj termékenységének helyreállítását keresték volna, inkább újabb és újabb kemikáliákkal próbálták fokozni a hozamot.

Ez a folyamat vezetett a zöld forradalomhoz az 1940-es évektől kezdve: nagy hozamú fajták, műtrágyák, növényvédő szerek és öntözési technológiák robbanásszerű elterjedéséhez. Bár ez rövid távon növelte a termelést, hosszú távon komoly környezeti és társadalmi problémákat okozott: talajkimerülés, vízkészletek túlhasználata, szermaradványok feldúsulása, a biodiverzitás drasztikus csökkenése, a gazdák függősége drága inputanyagoktól, a kisebb gazdaságok leszakadása..

Új válaszok keresése

A zöld forradalom árnyoldalai az 1970-es évektől számos alternatív irányzatot hívtak életre: a biogazdálkodást, az agroökológiát, a permakultúrát, majd a 2000-es évektől a regeneratív gazdálkodást. Ezek közös jellemzője, hogy a természet ciklusaihoz való visszatérésben, a talajélet helyreállításában és a biodiverzitás növelésében látják a jövőt.

1, A Biodinamikus gazdálkodási rendszer létrehozása után először Sir Albert Howard  indiai kormány birodalmi gazdasági botanikusa által 1940-ben publikált : An Agricultural Testament volt. Sir Albert Howard könyvében részben bírálja a modern mezőgazdasági gyakorlatokat és egyfajta örökséget, útmutatót hagy hátra, hogy miként lehetne termékeny földet létrehozni. Őt követi Lady Eve Balfour 1943-ban megjelent könyve The Living Soil. (élő talaj.) A mai biogazdálkodás alapjait e két szerző fektette le. 

2, Aztán az 1970-es évek olajválsága újabb irányzat megszületéséhez járult hozzá. Bill Mollison és David Holmgren Ausztrál gazdálkodók kidolgozták a Permakultúrát.

Az alapítól a modern, ipari mezőgazdaság és urbanizáció által okozott környezeti pusztulás, erőforráshiány és közösségi szétesés alternatíváját kívánták létrehozni.. Mollisonék szerint a probléma gyökere, hogy az emberi rendszerek kimerítik a természeti erőforrásokat, miközben nem biztosítanak hosszú távú élelmiszer- és energiaellátást. A permakultúra célja egy olyan önfenntartó, ember és természet között harmonikus rendszer kialakítása, ami ellenáll a gazdasági és ökológiai válságoknak is. 1978-ban kiadták a Permaculture One c. könyvüket, amely elindította a permakultúra terjedését a világon. 

3, Ezzel nagyjából egy időben kezdett el publikálni a Japán Masanobu Fukuoka – 'The One-Straw Revolution' (1975), 'The Natural Way of Farming' (1985).  a rendszerének a neve a Természetes gazdálkodás (Natural Farming) vagy a  „Semmittevés” mezőgazdasága (Do-nothing Farming) – Fukuoka saját szavaival:nem arról szól, hogy nem dolgozunk, hanem arról, hogy nem végzünk szükségtelen munkát, és a természet önszabályozó folyamatait használjuk ki. Természetesen Fukuoka munkásságát is ugyanazok a tünetek inspirálták: A fokozott vegyszerhasználat, a biológiai sokféleség csökkenése, talajpusztulás.  Könyveit több tucat nyelvre lefordították. Indiától az USA-ig, Európától Afrikáig számos farmon alkalmazzák a módszereit vagy elemeit. Az indiai Andhra Pradesh állam kormányzata például több százezer gazdának tanította a Fukuoka-féle alapelveket („zero budget natural farming”).

4, A következő módszer, a regeneratív gazdaság nevet viseli. Ez a módszer nem egy emberhez kötődik. De meg kell említeni Allan Savoryt, az ún. holisztikus tervezés (Holistic Management) kidolgozója, aki a szavannák pusztulása és az erózió problémáira keresett megoldást.
Valamint Gabe Brown – amerikai farmer, aki a talaj egészségére, szénmegkötésre és biodiverzitásra fókuszáló gyakorlatokat népszerűsítette.

Gabe Brown Porból élet c. könyve magyar nyelven is megjelent, és valóban lenyűgöző módon mutatja be azt, hogy a regeneratív szemlélet mire képes. A regeneráció ugyanis minden élő alapvető tulajdonsága. Talán ezt gyógyító, vagy öngyógyító képességnek is lehet nevezni. 

Az látszik, hogy rengeteg nagyon jó szándákú szakember foglalkozott már azzal, hogy az emberiség élelmezésében megtalálja azokat a módszereket, amelyek nem vezetnek ökológiai, vagy társadalmi problémákhoz. 

De meg lehet-e oldani egy rész rendszer problémáját az őt befoglaló nagyobb rendszer problémájából eredően? Megoldható-e mindaz a tünet, amit ma már klímaváltozásban, sivatagosodásban, talajpusztulásban, a biológiai sokféleség összeomlásban látunk megjelenni, ha a mélyen, a gazdaság rendszerében azok a hajtóerők mind a mai napig működnek, amelyek az élelmiszer termelést is csupán egy profittermelési módszernek tekintik?

Rudolf Steiner már a Nemzetgazdasági kurzusa során megfogalmazza azokat a gazdasági alapokat, amelyek szakítanak a kapitalista logikával. Sőt a Szociális hármas tagozódás elvével egy még nagyobb összefüggésbe tudjuk helyezni pl. a mezőgazdasági termelést is.

Visszatérés a forráshoz

A biodinamikus mezőgazdaság, amely az antropozófiai világszemléletre épül, már a kezdetekkor felkínálta mindazt, ami egy olyan mezőgazdasághoz szükséges, amely együttműködik a természettel, és hosszú távon is megőrzi és javítja a föld termékenységét. Ez a rendszer nem csupán technikai megoldásokat adott, hanem egy egész világnézetet, amelyben a gazdaság az élő természet részeként, és nem annak kizsákmányolójaként működik.

A 20. század folyamán azonban a profitszemlélet, valamint ezzel párhuzamosan a materialista világnézet egyre inkább áthatotta a mezőgazdaságot. A termelés célja már nem elsősorban a föld termékenységének fenntartása és az egészséget fenntartó táplálék előállítása, hanem a minél nagyobb hozam és pénzügyi nyereség lett. Ebben a folyamatban a biodinamikus gazdálkodás szellemi alapjai háttérbe szorultak, sőt gyakran teljesen elutasításra kerültek. Az új módszerek és technológiák bár rövid távon eredményeket hoztak, hosszú távon nem tudtak megnyugtató választ adni a talajpusztulásra, a biodiverzitás csökkenésére vagy a vidéki közösségek hanyatlására.

Érdekes módon a 21. században számos „modern” alternatív irányzat – akár tudatosan, akár öntudatlanul – elkezdte újra beépíteni a biodinamikus szemlélet bizonyos elemeit. Ez arra utal, hogy amikor valóban fenntartható mezőgazdasági megoldásokat keresünk, előbb-utóbb visszatalálunk ahhoz a forráshoz, amely a természet tiszteletén, az ökológiai egyensúlyon, a szellemi világ felismerésén és ma már egyértelműen ember felelősségén, és tudatos felelősségvállalásán alapul – még ha ezt egykor el is hagytuk a profit érdekében.

Zalatnay László
Az írás megjelent az AntropoSophia - Élet és szellemtudomány 
A Magyar Antropozófiai Társaság folyóirata 
2025- Michael időszak számába. 
34.évfolyam 3. lapszám