Globális káosz - globális rend

Korunk jellege áruházban öltött testet; - fogalmaz Rudolf Steiner egyik előadásában, utalva a korunk egyik fő sajátosságára, melyet mi, a 100 évvel később élő emberek a plázák, az önkiszolgáló boltok, az internetes áruházak világában élhetünk meg: bármi áron, de fogyasztunk! A XXI. századra szinte az egész világot behálózták a globális gazdaság áruértékesítőláncai, melyek reklámokkal, vásárlásra ösztönző ingerek keltésével nap mint nap célba vesznek bennünket, manipulatív eszközöket bevetve, s tudat alatt ható erőket serkentve. S mindenből bőséges a kínálat. Szinte bármit teszünk ebben a tökéletesen kiépített világban, majdhogynem minden pénzünkkel azt a néhány óriás céget tápláljuk, amelyek a temérdek áru, a gyártási és értékesítési folyamatok fölött trónolnak. Egy érintés a chipes fizető eszközeinkkel, s pénzünk máris az ő kasszájukban landol.

Tökéletesen megszőtt háló, amely a vágyak erdejében és a város kiszolgáltatottságában élő embert egyre inkább fogva tartja. Láthatatlanul kifizetett ára is van azonban a fogyasztásnak: az árusított élelmiszer silánysága, a használati tárgyak minősége (tervezett avulás), a helyi gazdaság és ökológiai
rendszer kifosztása, ami romba dönti testi egészségünket és szociális viszonyainkat (társadalmi olló).

Én nem ilyennek képzeltem a rendet! - kiálthat fel bennünk a József Attila-i sor, mikor szembesülünk a fogyasztásunk utáni következményekkel. Milyen legyen az a rend, a valódi, amely a mai ember tudatszintjének megfelelő, ahol a test-lélek-szellem hármasságában tekint magára, és ahol pontosan érzékelheti (ki jobban, ki kevésbé), hogy emberi hármasságából különböző minőségek fakadnak, melyek élete zsinórmértékét alkotják? A választ 100 éve Rudolf Steiner társadalmi hármas tagozódásának ideája adta meg. Ennek megértését segítheti, ha áttekintjük, hogyan alakul a történelem során az ember tudatfejlődése az előrehaladott lelkek megélésén keresztül.

ORA ET LABORA / IMÁDKOZZ ÉS DOLGOZZ

I.sz. 529-ben, az itáliai Monte Casino városában, Nursiai Benedek alapítja meg az első keresztény spirituális közösséget, a bencés rendet. Ebben az évben záratta be Justiniánus császár az athéni szónok- és filozófusakadémiát, ahonnan származott mindaz, ami keleti bölcsességként és misztérium-
tudásként nyugatra került. Miután felbomlottak az akadémiák, felmerült a kérdés, hol őrizzék és ápolják tovább az ott őrzött tudást. Benedek rendje feladatának tekintette ezt. Kolostorban élő szerzetesek közösségét alkotja meg a korábban magányosan, egymással csak laza kapcsolatban élő
remetékből, akik az emberi társadalomtól elvonultan éltek, az imádságnak szentelve életüket. Míg a szerzetesek eleinte abból éltek, amit a természetben találtak, vagy amit másoktól koldultak, addig a rendben földművelést is végeztek. Mindezt nemcsak azért, hogy saját létfenntartásuk szükségleteit előteremtsék, hanem abból a bennük feltörő gondolatból fakadóan, hogy egy keresztény ember nem fordulhat el a földtől, felelősséget kell vállalnia érte, szellemi életének művelése mellett. Benedek nemcsak a rend szellemi feladatát ismeri fel, hanem az együttélés formáit is megalkotja
rendszabályaiban, melyeknek három kategóriáját ismerhetjük fel:

1. a vallási életre és az imádságra,
2. a kolostorban történő együttlétre és
3. a földművelésre, ill. később a kézműves tevékenységre vonatkozóan.

A három kategória mögött ismerős minőségeket fedezhetünk fel:

1. A szellemi élet előírásai, amelyek a rend fejlődése során kevéssé módosultak,
2. az egyre növekvő számú szerzetes együttélési szabályai fokozatos változáson és számszerű növekedésen mentek keresztül,
3. s végül az egyre kiterjedtebb gazdálkodási tevékenységek egyre szélesebb körű szabályzást követeltek meg.

A szerzetesek fogadalmai szintén érdekes összefüggéseket mutatnak nekünk:

• A TISZTASÁG fogadalma az embernek a szellemi világhoz való helyes individuális viszonyával vankapcsolatban. A tisztaságból nő ki az emberiség legszélesebb értelmében vett SZABADSÁGA és a szellemi élet megismerése.
• Az ENGEDELMESSÉG, mint a sajátmagunk érvényesítéséről való önkéntes lemondás, a világ hierarchikus felépítésével van kapcsolatban, miszerint az ember engedelmességgel tartozik Istennek.
• Minden alacsonyabb rendű engedelmeskedik a magasabb rangúnak, és egymás között úgy EGYENLŐK, ahogyan minden ember Isten előtt. Az isteni világrend következménye a jog és a törvény, így a bencés rend szabályzata is, mely tükörképét jeleníti meg az isteni hierarchikus engedelmesség evilági megfelelőjének.
• A SZEGÉNYSÉG a lemondás az e világi javak önző birtoklásáról, az egyén által megélt gazdasági szféra minőségét jeleníti meg, melyben nem az egyén, hanem a közösség birtokol, ahol a javakat maguk között vagy a külvilággal való kapcsolatukban, a szegények segítésén, a betegek gondozásán keresztül használják fel, TESTVÉRIESEN.

A szegénység, tisztaság és engedelmesség szerzetesi fogadalmai előiskolája az 5. korszak alapvető társadalmi impulzusainak. Ha a 4. korszakban nem lettek volna az akkori eszményképért küzdő és magukat iskolázó lelkek, akkor a reinkarnáció értelmében az 5. korszak embere nem tudna felemelkedni a mai társadalmi ideák megértéséhez.

NON NOBIS DOMINE /NEM MIÉRTÜNK, URAM, HANEM A TE DICSŐSÉGEDRE

700 évet ugrunk az emberiség tudatfejlődési ívében, amikor egy másik szellemi rend által hordozott minőségi változásra lehetünk figyelmesek. A keresztes háborúk idejében vagyunk, amikor Palesztina területén egyre nagyobb az arab befolyás. Az Európából induló hadjáratok célja, hogy a Golgotai Misztérium színhelyének megszentelt helyeit és ereklyéit európai fennhatóság alá vonják. 1119-et írunk, Jeruzsálemben egy ifjú francia nemes, Hugo de Payens kilenc istenfélő lovag társával II. Balduin király színe elé lép és engedélyt kér arra, hogy ügyelhessék a Jaffa és Jeruzsálem közötti úton
átutazó keresztény zarándokok biztonságát. A király elfogadja az ajánlatot és a lovagok rendelkezésére bocsátja palotájának egy részét mint főhadiszállást, amely Salamon templomának romjain állt. A lovagok a jeruzsálemi pátriárkák előtt leteszik a három fogadalmat: a szegénység, a
szüzesség és az engedelmesség fogadalmát, és mivel Salamon templomának újjáépítését is feladatuknak tekintik, ezért tevékenységük után Templomosoknak nevezik el őket. A Templomos rend a Golgotai Misztérium szolgálatának szenteli magát, mely célért a templomosok
kíméletlen önfeláldozással küzdöttek, vérüket "Krisztus Jézus vérének tekintették". Vagyonuk nem lehetett az egyes emberé, hanem a szellemi működés és alkotás szolgálatába helyezték azt. Miközben a zarándokok védelmének szolgálatát teljesítették, a Salamon-templom romjain
méréseket, ásatásokat végeztek, kutatták az ősi templomépítés titkait, keresték azokat az arányokat, amelynek létéről tudnak, de a pontos ismeret már a múlt misztériumtudásával együtt odaveszett.

Olyan templomokat kívánnak emelni, ahol a személyes Isten-élmény megszülethet. Míg a román stílusú rendházak a maguk zömök, tömör falaival a szerzetesek templomai voltak, addig a Templomosok felismeréseinek és a kor tudat-fejlődésének szintjén már másképp kívántak kapcsolódni az isteni világhoz. A gótikus építési jegyekkel, a magas, égbe törő ívekkel, a vékony falakkal, a színes rózsaablakokon beáradó fénnyel az a hatás volt a céljuk, hogy ide belépve a lélek megrendülve emlkedhessen fel Isten-élményéhez már a kultikus szertartások megkezdése előtt is. Azt érezze, hogy Isten házába lépett be. 1128-ban a kilenc lovag a keresztes hadjáratokról hazatérve újra Champagne megyében tartózkodik, ahol Hugo de Payens kinyilvánítja szándékát egy szellemi lovagrend létrehozására. Ennek magját a templomos lovagtársai alkotják. Az összehívott konzílium hozzájárulását adja ehhez a törekvéshez és azt a megbízást adja neki, hogy állítsa föl a rend szabályzatát, ami egyben az idők során dekadenciába esett bencés rend szabályainak a megreformálása és korszerűsítése lehet. Megalapítása után a kolostor gyorsan felvirágzik, egymás után jönnek létre szerte Franciaországban, majd Európa más városaiban a rendházak, épülnek a katedrálisok, szereznek földeket, építenek utakat, valamint banki
tevékenységet végeznek. A gyorsan kibontakozó eredményesség sugallhatja számunkra, hogy az itt elért eredményeket hosszú előkészületi periódus érlelte meg. A szálak egészen Nursiai Benedek kolostor apátságáig nyúlnak vissza. Benedek annak a kolostori létnek a szellemi atyja, amely
évszázadokon át hordozta a Nyugat szellemi és kulturális életét. A Templomosok rendje pedig a régi kolostori életet reformálja meg és ezzel egyben hidat épít a jelenhez. A Templomosok a Golgotai Misztériumot magasabb szinten értették meg és élték át. Mindezzel olyan impulzusokat adtak a
léleknek, amelyek hatásukban az európai élet szellemmel való áthatásához vezettek.A bencés rendi szerzetesek "ora et labora "; jelmondatukkal mélyen keresztény jelleget hordoztak, hogy a földit a szellemivel összekösssék. A Templomosok tovább lépnek, előkészítik a talajt a krisztusi alapon működő gazdasághoz. Ehhez a társadalmi életet újra kellett szervezni - egyfajta szimbiózissal a városi és a vidéki kultúra között. Egyoldalú agrárgazdaságból agrár-kézműves jellegűvé alakult, a cserekereskedelemből pedig hitelen és pénzen alapuló gazdasággá fejlődött.

A templomosok másik nagy tette az volt, hogy egyfajta előkészítő munkát végeztek a kölcsönpénz irányában, ami hidat képez a teremtő ötletek és megvalósulásuk finanszírozása között, gyümölcsei pedig az egész emberiség javát szolgálták, amit a jelentős nemzetközi kapcsolatrendszer kiépítése
tett lehetővé. Ezoterikus életük középpontjában olyan meditációk álltak, amelyek önzetlen Krisztusierőket hívtak életre." Non nobis, Domine, non nobis, sed tuo nomini da gloriam"; - Nem nekünk, Uram, nem nekünk, csak Neked szálljon a dicsőség! - szólt a jelmondatuk. Minden templomos
felébresztette önmagában azt az érzést, hogy az ereiben folyó vért Krisztus hatja át.

A templomosok harmadik nagy tette, hogy bemutatták a szellem elsőrendű feladatát, a gazdaságnak oly módon való irányítását, amely üdvös az egész emberiség számára. Ehhez szükséges, hogy a tőke olyan kezekben legyen, amelyek nem a megszokott egyéni és csoportos önzést szolgálják, hanem önzetlenségből fakadóan, nagy összefüggéseket átlátva döntsenek felhasználásáról. Így kezelték a tőkét és irányították a gazdaságot. Az anyag ellenállásának legyőzéséhez ugyanis - amely sehol sem erősebb, mint a gazdaság és a pénz területén - a legnagyobb szellemi erőre van szükség.

Ó EMBER, ISMERD MEG ÖNMAGAD!
Az emberiség felépítése, az emberiség mint templom

Újabb 700 évet lépünk előre, már a tudati lélek korában vagyunk, Michael arkangyal uralmának időszakában, amikor a kozmikus intelligencia végleg leereszkedett az emberhez, és a tudati lélek megismerő erejével kell azt felemelni a szellemiséghez. Rudolf Steiner munkássága segít minket
ebben a feladatban. Újszerű megértésünk alapja, hogy az 1900-as évek elejétől induló előadássorozatokban visszaállítja a trichotómia fogalmát, amelyet még az első konstantinápolyi zsinat vett el az emberek megismerő erőitől. Rudolf Steiner feltárja ennek okát, és időszerűen elénk
tárja az emberiség tovább fejlődéséhez szükséges, a test-lélek-szellem hármasságában való szemléletet. Ugyancsak előadói útjának elején ismerteti a misztériumi időkből származó tudást a Káin-Ábel polaritásról, továbbá a Salamon király és Hirám Abif konfliktusából kibontakozó Templomlegenda
történetét, utalva a templomosok tevékenységére is. Rudolf Steiner az ember fejlődését testi, lelki és szellemi lényként mutatja be az idők tükrében, a jövőbéli fejlődési lehetőségeit pedig a hátráltató szellemi ellenerők keresztüzében. A modern ember életében nyilvánosan megismerhető formában
nincs tudomány és spirituális tudás a szellemtudományon kívül, ami ilyen pontossággal árnyalná az ember lénytagjait - a múlt-jelen-jövő fejlődésének ismeretében. Ez enged utat annak felismeréséhez, hogy az emberek által alkotott közösségek, és maga a társadalom, nem ölthet más jelleget, mint ami
az azt alkotó egyénekből fakad.

Különös pontossággal jellemezte a mai szociális viszonyokban kibontakozó egészséges társadalmat, a szociális alaptörvényt, a társadalmi főszabályt, és szól az azokat átható szociális ősjelenségről. Egész tanítói munkásságában kiemeli az összefüggések ismeretét, s ebből egy valódi ember- és társadalom- kép bontakozik ki.

Szociális alaptörvény: A kultúra kezdetén az emberiség olyan szociális formákat igyekezett létrehozni, amelyben az egyéni érdeket feláldozzák az egész érdekeiért. Később a fejlődés oda vezetett, hogy az egyén egyre inkább felszabadult a közösség érdeke alól, és kibontakoztak az egyéni szükségletek és képességek.

1905-ben megfogalmaz egy másik elvet, amelyet szociális főszabálynak nevez el: Együtt munkálkodó emberek közösségének boldogulása annál nagyobb, minél kevesebbet tulajdonít magáénak az egyén saját munkájának eredményéből, azaz minél többről mond le abból társai javára és ezáltal saját igényeit már nem a saját teljesítményéből, hanem egyre inkább mások teljesítményéből elégíti ki.

1918-ben Steiner szól a szociális ősjelenségről, mely kifejezi az ember teremtettségi állapotában meglévő őspolaritást: az emberben szociális és antiszociális erők működnek, vagyis az ember kettős természetű.

A világháború és az abban kibontakozó szörnyűségek további szellemi kutatásra késztetik. Ebben az időszakban jut el az emberi test formatörvényeinek ismertetéséhez, árnyalva az eddigi 3-4-7-9-es tagozódású emberképet és mutatja be a fej-idegrendszer, a szív-tüdő ritmikus rendszer és az
anyagcsere-végtag rendszer sajátosságait. Ezen ismereteire alapozva a társadalom egészséges működését, amit a szociális élet hármas
tagozódásában fogalmaz meg, elkezdi bemutatni munkatársai segítségével a politikai körökben. Szándéka szerint segíteni kívánja az I. világháborút lezáró békekötést, s azt, hogy a tárgyalásoknál ezek a minőségek is szerepelhessenek. Ennek következménye lehetett volna, hogy a megkötött
békeszerződés ne hordozhassa újabb háború kitörésének csíráját. Mint ismeretes ez a törekvése nem járt sikerrel, s a győztes hatalmak édekeit hordozó békekötések következményeit napjainkban is tapasztalhatjuk. Viszont itt hagyta számunkra az összefüggésekről való tudást, amivel tovább
dolgozhatunk.

Itt köszönnek vissza az 1400 évvel korábbi szerzetesi fogadalmakból megszülető eszményképek, amelyek a modern korban a szabadság-egyenlőség-testvériség jelszavakban öltenek testet. Ennek korai megjelenése tapasztalható a francia forradalom idején, mikor a tudati lélekből már
felszakadnak ezek a minőségek, de azok pontos helyének a megérzése még elmarad. A régi szerzetesi tudás már nincs, az emberkép a szellemiből materiálissá vált, és hiába az inkarnált lélekből fakadó felismerés, nem tudja pozicionálni azon minőségek társadalmat gyógyító erejét. Az ellenerők, a
tévedés és siettetés eszközének használatával a lélekből feltörő eszményképekből jelszavakat gyártanak, melyek jegyében a forradalom vérfürdőben éli ki magát.

1923 karácsonyán Rudolf Steiner a Karácsonyi Gyűlésen elhangzó Alapkő-meditációval átadja az ember valódi feladatának megfelelő ismereteket: Ó, ember ismerd meg Önmagad a szellem-lélek-test hármasságában, mert csak ez az az emberkép, amely spirituális alapokon áll, s képes nemcsak
önmagát, hanem azt az új társadalmat megalkotni és működtetni, amely feltétele az emberiség jövőbeni fejlődésének.

Soha ilyen nehéz feladatot nem kívántunk volna magunknak, de megvalósítása ránk vár. Nincs kire odázni, nincs hova tolni, mindent tudunk vagy tudhatunk, már csak a felismeréseink szükségesek, az itt és most cselekvési lehetőségeké - egy olyan korban, amikor minden "áruházban, azaz
fogyasztásban ölt testet".

Remélem, az olvasóban is összeáll a kép, akár a Benedek-rendi szerzetesek tevékenységéből, akár az Alapkő-meditáció emberképéből indulunk ki, hogy hogyan jött létre a globális gazdasági világ az emberi tettekből fakadóan. Miért érezhető a belső szükség, hogy az egyén az általa előállított javakat -legyen az fizikai vagy szellemi -, másoknak juttassa? Elsősorban nem azért, mert abból élünk meg. Még ha a mindennapi életben ezzel is szembesülünk, amikor eladjuk felesleges javainkat, vagy a munkaerőpiacon árusítjuk tudásunkat, hogy abból jól, vagy ha lehet, még jobban éljünk. Nem, nem ezért. A szerzetesek egykori szegénységi fogadalma közelebb visz a megismeréshez. Vagy annak az ismerete, hogy az az emberi lélek, aki a végtag-rendszerben él, s a tevékeny erőit mozgósítja benne, aki olyan akarati erőket hordoz, mely a karmikus következményeket is mélyen magában rejti. Előző életek szellemi tettei áthatnak a jelen életbe, ami belső ösztönből cselekvésre készteti. Az emberi test felépítése pedig Isteni törvények alapján létezik, mely egy cél felé viszi az emberiség fejlődését. Annak pedig Isteni döntés az oka, hogy lénytagjainkban milyen erők hassanak, hogy az Isteni célhoz vezethesse el az emberiség teremtését, ebben a Föld-korszakban, az ellenerők szorításában.

A jelenkor feladata az emberiség számára, hogy tevékeny erőivel új társadalmat építsen, mert korunkban globális méreteket öltve felelős már nem csak önmagáért, vérségi kapcsolataiért, népéért, hanem az egész emberiségért és a teremtett világért. A gazdasági élethez a szerzetesek testvéries
tettei és a templomosoknak a gazdaságot vertikális szerkezetűből horizontálissá emelő tettei építik az utat. Ahhoz, hogy a globális gazdaságot, amely az önzés rabságába esett, meggyógyítsuk, a pénz metamorfózisával, a testvériesség jegyében mutatják a példát a templomosok azzal, hogy az anyag
ellenállását, a pénznek a hatalmat adó erejét miként lehet legyőzni. A kölcsönpénz kezdeti formáit látjuk művükben és szellemi tanítónk munkásságából megkapjuk a pénz metamorfózisáról tudható összefüggéseket: a vásárlói pénz, a hitelpénz és az adománypénz jellegéről. A pénznek ebben való
körforgásából frissül meg a gazdaságot átható áru- és pénzcsere, a teljes társadalmat áthatva áramló pénz ezáltal elveszíti a kincsképző képességét, amely a valódi munkától független pénz- és hatalom- függést eredményez.

Mit lehet tennünk a tudati lélek korában, ebben az áruház jellegű korban?

A felismeréseink alapján élni, dolgozni, fogyasztani. Törekedni a megismerésre, és ennek fényében olyan szociálisi intézményeket alkotni, melyben az ember a megismerésből fakadó közösséget alkot: a szellemi életben keresni a SZABADSÁG impulzusát, a szociális viszonyokban az EGYENLŐSÉGET, és a gazdasági szférában a TESTVÉRIESSÉGET, azaz a képességeimmel mások szolgálatát. Felismerni a másokért dolgozás, alkotás felemelő lehetőségét, ellentétben a megélhetésért, az előbbre jutásért folytatott küzdelemmel. A fogyasztásban követni a pénz és az áru útját az élelmiszer területén lehet tán legkönnyebben, mert itt még van relevanciája hazai terméket választani a hatalmas kínálatból, a biodinamikus élelmiszert preferálni, az élelmiszer feldolgozásban az egyszerűen feldolgozott termékeket fogyasztani, és ahol lehet, a hulladék csökkentésére figyelemmel lenni.

Ezen szempontokat igyekeznek képviselni a hazai bevásárló közösségek, és a waldorf közösségek számára
létrehozott webáruház jellegű értékesítési formák, melynek elsődleges célja a vásárláson keresztüli gyakorlása és szokássá tétele, egyelőre az adomány pénz beiktatásával a pénz metamorfózisának gyakorlása, a biodinamikus élelmiszerek vásárlásának képviselete. Reméljük, hogy ebben az országos waldorf közösségben még konkrétabb módon beszélhetünk az ebben az írásban felvetett összefüggésekről. A következő alkalommal pedig az itt elért eredményekről szeretnénk szólni, mutatva az elmélet gyakorlati megvalósulásának remélhetőleg ékes példáit.

Palicz Ildikó
2024. május 06