Az ajándékpénz szerepe

A szociális élet és a szociális törvényei
Az ajándék pénz szerepe

Rudolf Steiner 1898 és 1919 között négy törvényt hozott nyilvánosságra,  szellemtudományos kutatása eredményeként. Azokban az években az ipari forradalom jelentős változást okozott a szociális kérdések változásában. Azt mondta, hogy ezek a törvények a szociális élet területén ugyanolyan szükségszerűen érvényesülnek, mint a természeti törvények a természet területén. Az ember feladata az, hogy a társadalomban olyan intézményeket hozzon létre, melyekben ezek a törvények érvényre juthatnak. És minden olyan intézmény, mely ezeket a törvényeket figyelmen kívül hagyja, a káoszhoz, a széthulláshoz vezet. A négy törvényt csak egymás összefüggésében lehet megérteni és megvalósítani. Vegyük sorra őket!

1898- ban hangzik el  Steinertől az alapvető Szociális Alaptörvény, mely így szól:  „A kultúra kezdetén az emberiség olyan szociális formákat igyekezett létrehozni, amelyben az egyéni érdeket feláldozzák az egész érdekeiért. Később a fejlődés oda vezetett, hogy az egyén egyre inkább felszabadult a közösség érdeke alól, és kibontakoztak az egyéni szükségletek és képességek.”

Miről is van szó? A régebbi korokban, a  görög-római korban az emberek rákényszerültek arra, hogy egyéni törekvéseiket feladják, korlátok között tartsák. Ekkor még  nem léteztek olyan eszközök, pl. tőke  a magántulajdona, ami lehetőséget adott volna az egyéni érdekek érvényesítésére. Ekkor még elfogadott volt, hogy sokak szolgáltak keveseknek. Az egész társadalom és nem az egyén érdeke érvényesült. Az egyén teljes feláldozásának kiemelkedő példája a spártai államrend.

1905-ben Steiner megfogalmazott egy második elvet is, amelyet Szociális Főszabálynak nevezet és ez így hangzik: „Együtt munkálkodó emberek közösségének boldogulása annál nagyobb, minél kevesebbet tulajdonít magáénak az egyén saját munkájának eredményéből, azaz, minél többet ad le saját munkájának eredményéből társai javára és ezáltal saját igényeit már nem a saját teljesítményéből, hanem egyre inkább mások teljesítményéből elégíti ki.”

Az újkori történelem során az ember egyre jobban arra törekszik, hogy saját érdekeit érvényesítése az egésszel szemben. A társadalmi intézetek is megváltoznak, melyek az individuális fejlődés felé egyre kevesebb akadályt gördítenek. Míg az ember a történelem kezdetén csak alávetettségben tudott fejlődni, ma minden erővel meg akar szabadulni tőle. Nem akar tárgya lenni egy vezetésnek, hanem felelősen akar részt venni a feladatok megoldásában. Ezért fontos kérdés, hogy milyen szociális intézeteket kell létrehoznunk ahhoz, ami az individuum korszerű fejlődésének megfelel. Vajon hogyan lehet áthidalni az egyén és a közösség ellentétét hamis kompromisszumok nélkül. Azok a társadalmi folyamatok és kísérletek, mely a szociális alaptörvényt figyelmen kívül hagyták, mind beteg, torz társadalmi formák működését hozzák létre: bolsevizmus-liberalizmus, szociálliberalizmus...stb, melyek csak az individuum elnyomását képesek létrehozni.

1918-ben Steiner szól a Szociális ősjelenségről.  A szociális ősjelenség kifejezi az ember teremtettségi állapotában meglévő őspolaritást: az emberben szociális és antiszociális erők működnek, mely megfelel az ember kettős természetének, aki egyben egy szociális és antiszociális lény.

Steiner 1919-ben átadja nekünk a Szociális hármastagozódás  eszméjét. E két polaritás közötti egyensúlyt a szociális hármas tagozódás hordozza. Ezeknek a törvénynek a felismerése teszi lehetővé az egészséges közösségek, intézmények, társadalmak létrejöttét. Melyhez az út az egyén felismeréseiből indul.

Évekkel ezelőtt fogalmazódik meg bennünk az ideál, melyet ügyünk: a hazai bevásárló közösségek alakulásának segítése, és egyben a Nyíregyházi Kosár működtetése képvisel, mely a túl az egyéni érdeken hivószót kapja. Aki volt már képzésinken, vagy volt lehetősége a Nyíregyházi Kosár un. átadási napján jelen lenni, az ezt impulzust láthatja, tapasztalhatja. Ez szól azokban a tettekben, melyben a helyi/hazai termelőket kötjük össze a fogyasztókkal, egy szemléletformáláson keresztül, melynek több szempontja van.

A mostani példánkban a szemléletformálásnak most nem az egészségre, a pénztárcánkra, a hulladékra vetített hatását közvetítjük, hanem az egészséges társadalom létrejöttének kis lépésekben megvalósítható lehetőségét nyújtjuk, egy alma vásárlásán keresztül. De vissza a forráshoz!

1919-től Steiner újra utal a szociális főtörvényre mint közgazdasági princípiumra. Azt mondja, hogy a modern munkamegosztásos gazdaság rejtett altruizmust hordoz magában. A termelés növekedése, a költségek csökkenése mellett növekszik az egymásrautaltság, ami gazdaságilag – és nem erkölcsileg – teszi lehetetlenné az egoizmust. Mai világunkban az igazságtalan társadalmi olló létrejötte az egyéni érdekek túlzott érvényesítése miatt jött létre, melyet  a pénz kamatos kamat rendszere, valamint a gazdasági életben a spekuláció megjelenése hajt. Ebből az ördögi körből, hogy a pénz termeli a pénzt, a sok pénz minél többet, mások kárára és kifosztása  által, úgy tűnik lehetetlen kiszállni. Mégis, csak erre van az út. 

A modern munkamegosztásos gazdaság működésében le kell bontanunk  az egoizmust, egyénileg, belső felismerésből, még ha  ez többet is követel tőlünk, mint amire erkölcsileg képesek vagyunk. A munkamegosztás gazdaságilag kizárja az egoizmust, és az egyes embert arra kényszeríti, hogy az egész viszonyai szerint éljen. Ahhoz, hogy  ezt megértsük és felismerjük mit is lehet ennek érdekében tennünk, nézzük mit mond Steiner a pénzről. 

Rudolf Steiner a pénzhez három funkciót rendel: fizetést, kölcsönzést és ajándékozást. Mit is jelent ez?

A vásárlói pénz a szükségletek kielégítésében jelenik meg. A pék kenyeret süt, eladja, abból pénzből ő is megvásárolja szükségleteit, cipőt, ruhát vesz, levágatja a haját. Ebben a formában a pénz egy gyors körforgásban mozog, és elég hamar eléri a maximumát. Hiszen egyikőnk se tud ötször annyit enni és fogyasztani, mert a valódi igények, sőt vágyak kielégítésének van egy maximális határa.

Egy egészséges gazdaságban a plusz pénzből, ami nem szükséges az igények kielégítésére, abból lesznek a megtakarítások, melynek a legrosszabb módja, ha azt kivonjuk a gazdaságból. A pénznek forogni kell, hogy az egészséges pénz és áru szint mindig fennálljon. Egy egészséges szociális gazdaságban az igények kielégítése feletti pénz, tulajdonságot vált és hitel pénzzé minősülhet, mely a gazdasági életbe áramolva hitelként a gazdasági élet fejlesztését teszi lehetővé. Pl. egy gazdaság modernizálása, felújítása, mely dolgok a termelékenységet fogják növelni és javítani.  ( Itt most az etikus bankok megjelenésére nem térnék ki, melyek ezt a hitelezést és megtakarítást képesek nyújtani, itt csak annyit, hogy szakítani kéne a mostani pénzzel, és a kamatos kamat helyet az un. öregedő pénzek bevezetése lehet a közgazdaságban gyógyító jellegű. ) A hitelből megújult, modernebb, hatékonyabb gazdaság termékeken keresztül áramoltatja vissza a hitel pénz nyújtotta eredményt, mely minőség a hitel visszafizetése után megszűnik létezni. A hitel nyújtotta fejlesztéséből létrejött  gazdaságban képződött haszon, nyereség, válik azzá a szabad pénzzé, mely fölött a gazdaság tulajdonosai döntenek. A gazdasági szektor is meg tud telítődni a beáramló pénz mennyiségétől, hiszen nem kell állandóan fejleszteni, befektetni egy gazdaságba.

Ekkor léphet elő a pénz 3. funkciója, az ajándékpénz. Mert mi az ajándékozás? A nem gazdasági, hanem a kulturális igények kielégítésére: művészetekre, vallásra, oktatásra, tudományra, a gazdaságilag nem aktív embertársaink, a gyermekek, idősek, betegek ellátására felhasznált pénz.  Mekkora a kultúra igénye, a felvevő képessége? Korlátlan. Hiszen itt, ezen a területen zajlik az emberlét valódi megvalósulása. Ebből az igényből és szükségből ered egy erős szívóhatás a gazdaságra, mely a vásárlói pénz szférájában egyre magasabb iránti keresletben nyilvánul meg.

Ezekkel a sorokkal az írásunk lassan véget ér. Az alma és pénz útja a vevő és a gazdasági élet szereplői között, a mindennapi életből ismert és egyértelmű. Az alma értékesítéséből befolyt bevétel, biztosítja a gazdának, hogy  ezt a magas színvonalú,  a földet a kozmosszal összekötni képes gazdálkodást végezze, majd terményeit a fogyasztókhoz eljutassa. A termelő-vevő közötti rövid ellátási láncot biztosító Helyben a Jövőnk Szövetkezet számára képződött bevétel biztosítja  a fogyasztói szemléletformálással megtámogatott a szervezői munkát, ,melynek egyik fontos üzenete a levelünk mostani témája.  Ajándék pénzt ajánlunk fel, a fogyasztók alkotta szellemi intézmények számára, ahol a szabad waldorf oktatásnak működik. Az un. harmadik láb megteremtését képviseljük, melynek az állami normatíva és a szülői befizetések mellett egy fontos és jelentős bevétellé kéne válni, melyet működésük óta a Waldorf iskolák alig-alig építették ki.

Most erre is hívunk! 

Mikor a Waldorf közösségek tagjai  biodinamikus almát vásárolnak,

- segítenek egy hazai biodinamikus gazdaságának termékeit a fogyasztókhoz eljuttatni

- ők maguk egészséges élelmiszerhez jutnak

- a lerövidült élelmiszerláncban anyagi előnyökhöz jutnak az alma vásárlási árában

- ehhez az önszerveződést kell gyakorolniuk, együtt kell működni, az egyéni érdekeken túl, az egyéni akadályokat átlépve

- ezáltal a szociális törvények lelkükben hatnak, azokat tettekben megnyílványítják

- legvégül a közös gondolkodás és cselekedet a közösséget juttatja olyan anyagi előnyhöz, mely által az tovább fejlődhet.

Köszönjük, ha elolvastad a levelet. 

Vásároljatok ebből a finom, egészséges, a társadalmat, a szociális viszonyainkat is gyógyító terményből! 

Sokszorosan megéri. 

Felhasznált írások: 

- Rudolf Steiner a Szociális élet kérdései

- Szabad Gondolat Folyóirat 16/1 száma 

Kálmán István: A szociális törvények és a Natura Budapest Kft

- Vogel: Az ember megvalósulása a szociális organizmusban

Palicz Ildikó