A kövesmalmi őrlésről:  A kővel való őrlés egy kicsit visszatért a múlthoz.  Ez az a mód, amellyel a lisztet hagyományosan őrölték, még az ipari forradalom előtt. Két nagy kőből áll, amelyek szinte szeletelve haladva addig őrlik a búzát, amíg az lisztté nem válik.  Mivel ebben az őrlési folyamatban a búza kevéssé melegedik, mert  a hőt inkább a kő veszi fel, így a hő nem károsítja a búza finom egészséges zsírjait. Ezáltal egy finom szerkezezű, tiszta textúrájú liszt áll elő. Ezután  enyhén szitálják, hogy megszabaduljanak a korpa egy részétől, és fehér lisztet kapjanak. A kővel őrölt liszt különösen alkalmas a lassú erjedésre,  több tápanyagot tartalmaz, mivel több korpát tart meg,  ezért sokkal ízletesebb kenyeret eredményez a vele való kenyérsütés.  A kővel őrölt liszt textúrája egy sűrűbb kenyeret eredménye a pékek szívesen ragaszkodik ahhoz, hogy az íz (és tápanyag), amely a kőmalmi lisztből származik megmaradjon. Ezzel ellentétben manapság a liszt döntő többségét hengeres malmokban készítik. Ez egy gyorsabb technika, amely következetesebb, finomabb textúrát ad a lisztnek. A búza áthalad két nagy acélhenger közepén, és áthaladva összetörik, eltávolítva és elválasztva a külső korpaszakaszt, amikor áthalad. Lényegében fehér liszt marad, aztán a korpák egy részét tovább feldolgozzák és aprítják, majd visszaadagolják a fehérbe, hogy teljes kiőrlésű lisztet állítsanak elő.

A kövesmalmi őrlésről:  A kővel való őrlés egy kicsit visszatért a múlthoz.  Ez az a mód, amellyel a lisztet hagyományosan őrölték, még az ipari forradalom előtt. Két nagy kőből áll, amelyek szinte szeletelve haladva addig őrlik a búzát, amíg az lisztté nem válik.  Mivel ebben az őrlési folyamatban a búza kevéssé melegedik, mert  a hőt inkább a kő veszi fel, így a hő nem károsítja a búza finom egészséges zsírjait. Ezáltal egy finom szerkezezű, tiszta textúrájú liszt áll elő. Ezután  enyhén szitálják, hogy megszabaduljanak a korpa egy részétől, és fehér lisztet kapjanak. A kővel őrölt liszt különösen alkalmas a lassú erjedésre,  több tápanyagot tartalmaz, mivel több korpát tart meg,  ezért sokkal ízletesebb kenyeret eredményez a vele való kenyérsütés.  A kővel őrölt liszt textúrája egy sűrűbb kenyeret eredménye a pékek szívesen ragaszkodik ahhoz, hogy az íz (és tápanyag), amely a kőmalmi lisztből származik megmaradjon. Ezzel ellentétben manapság a liszt döntő többségét hengeres malmokban készítik. Ez egy gyorsabb technika, amely következetesebb, finomabb textúrát ad a lisztnek. A búza áthalad két nagy acélhenger közepén, és áthaladva összetörik, eltávolítva és elválasztva a külső korpaszakaszt, amikor áthalad. Lényegében fehér liszt marad, aztán a korpák egy részét tovább feldolgozzák és aprítják, majd visszaadagolják a fehérbe, hogy teljes kiőrlésű lisztet állítsanak elő.  

A kövesmalmi őrlésről:  A kővel való őrlés egy kicsit visszatért a múlthoz.  Ez az a mód, amellyel a lisztet hagyományosan őrölték, még az ipari forradalom előtt. Két nagy kőből áll, amelyek szinte szeletelve haladva addig őrlik a búzát, amíg az lisztté nem válik.  Mivel ebben az őrlési folyamatban a búza kevéssé melegedik, mert  a hőt inkább a kő veszi fel, így a hő nem károsítja a búza finom egészséges zsírjait. Ezáltal egy finom szerkezezű, tiszta textúrájú liszt áll elő. Ezután  enyhén szitálják, hogy megszabaduljanak a korpa egy részétől, és fehér lisztet kapjanak. A kővel őrölt liszt különösen alkalmas a lassú erjedésre,  több tápanyagot tartalmaz, mivel több korpát tart meg,  ezért sokkal ízletesebb kenyeret eredményez a vele való kenyérsütés.  A kővel őrölt liszt textúrája egy sűrűbb kenyeret eredménye a pékek szívesen ragaszkodik ahhoz, hogy az íz (és tápanyag), amely a kőmalmi lisztből származik megmaradjon. Ezzel ellentétben manapság a liszt döntő többségét hengeres malmokban készítik. Ez egy gyorsabb technika, amely következetesebb, finomabb textúrát ad a lisztnek. A búza áthalad két nagy acélhenger közepén, és áthaladva összetörik, eltávolítva és elválasztva a külső korpaszakaszt, amikor áthalad. Lényegében fehér liszt marad, aztán a korpák egy részét tovább feldolgozzák és aprítják, majd visszaadagolják a fehérbe, hogy teljes kiőrlésű lisztet állítsanak elő.  

Bio gazdaságból származó rétesliszt.  A rétesliszt egy durvább szemcséjű, rugalmas tésztát eredményező búzaliszt, amelyet főként rétesek, de galuska, pogácsa, piskóta és más sütemények készítéséhez is használnak. Különlegessége, hogy a kíméletesebb őrlésnek köszönhetően jobb a sikér minősége, ami rugalmasabbá és jobban nyújthatóvá teszi a tésztát.  Készíthető vele rétes, galuska, nokedli, nudli, pogácsa, piskóta és panírozáshoz is alkalmas. A  jobb állag eléréséhez érdemes finomliszttel keverni (pl. kelt tésztáknál 30-40%-ban). A kövesmalmi őrlésről:  A kővel való őrlés egy kicsit visszatért a múlthoz.  Ez az a mód, amellyel a lisztet hagyományosan őrölték, még az ipari forradalom előtt. Két nagy kőből áll, amelyek szinte szeletelve haladva addig őrlik a búzát, amíg az lisztté nem válik.  Mivel ebben az őrlési folyamatban a búza kevéssé melegedik, mert  a hőt inkább a kő veszi fel, így a hő nem károsítja a búza finom egészséges zsírjait. Ezáltal egy finom szerkezezű, tiszta textúrájú liszt áll elő. Ezután  enyhén szitálják, hogy megszabaduljanak a korpa egy részétől, és fehér lisztet kapjanak. A kővel őrölt liszt különösen alkalmas a lassú erjedésre,  több tápanyagot tartalmaz, mivel több korpát tart meg,  ezért sokkal ízletesebb kenyeret eredményez a vele való kenyérsütés.  A kővel őrölt liszt textúrája egy sűrűbb kenyeret eredménye a pékek szívesen ragaszkodik ahhoz, hogy az íz (és tápanyag), amely a kőmalmi lisztből származik megmaradjon. Ezzel ellentétben manapság a liszt döntő többségét hengeres malmokban készítik. Ez egy gyorsabb technika, amely következetesebb, finomabb textúrát ad a lisztnek. A búza áthalad két nagy acélhenger közepén, és áthaladva összetörik, eltávolítva és elválasztva a külső korpaszakaszt, amikor áthalad. Lényegében fehér liszt marad, aztán a korpák egy részét tovább feldolgozzák és aprítják, majd visszaadagolják a fehérbe, hogy teljes kiőrlésű lisztet állítsanak elő.  

A kövesmalmi őrlésről:  A kővel való őrlés egy kicsit visszatért a múlthoz.  Ez az a mód, amellyel a lisztet hagyományosan őrölték, még az ipari forradalom előtt. Két nagy kőből áll, amelyek szinte szeletelve haladva addig őrlik a búzát, amíg az lisztté nem válik.  Mivel ebben az őrlési folyamatban a búza kevéssé melegedik, mert  a hőt inkább a kő veszi fel, így a hő nem károsítja a búza finom egészséges zsírjait. Ezáltal egy finom szerkezezű, tiszta textúrájú liszt áll elő. Ezután  enyhén szitálják, hogy megszabaduljanak a korpa egy részétől, és fehér lisztet kapjanak. A kővel őrölt liszt különösen alkalmas a lassú erjedésre,  több tápanyagot tartalmaz, mivel több korpát tart meg,  ezért sokkal ízletesebb kenyeret eredményez a vele való kenyérsütés.  A kővel őrölt liszt textúrája egy sűrűbb kenyeret eredménye a pékek szívesen ragaszkodik ahhoz, hogy az íz (és tápanyag), amely a kőmalmi lisztből származik megmaradjon. Ezzel ellentétben manapság a liszt döntő többségét hengeres malmokban készítik. Ez egy gyorsabb technika, amely következetesebb, finomabb textúrát ad a lisztnek. A búza áthalad két nagy acélhenger közepén, és áthaladva összetörik, eltávolítva és elválasztva a külső korpaszakaszt, amikor áthalad. Lényegében fehér liszt marad, aztán a korpák egy részét tovább feldolgozzák és aprítják, majd visszaadagolják a fehérbe, hogy teljes kiőrlésű lisztet állítsanak elő.

A kövesmalmi őrlésről:  A kővel való őrlés egy kicsit visszatért a múlthoz.  Ez az a mód, amellyel a lisztet hagyományosan őrölték, még az ipari forradalom előtt. Két nagy kőből áll, amelyek szinte szeletelve haladva addig őrlik a búzát, amíg az lisztté nem válik.  Mivel ebben az őrlési folyamatban a búza kevéssé melegedik, mert  a hőt inkább a kő veszi fel, így a hő nem károsítja a búza finom egészséges zsírjait. Ezáltal egy finom szerkezezű, tiszta textúrájú liszt áll elő. Ezután  enyhén szitálják, hogy megszabaduljanak a korpa egy részétől, és fehér lisztet kapjanak. A kővel őrölt liszt különösen alkalmas a lassú erjedésre,  több tápanyagot tartalmaz, mivel több korpát tart meg,  ezért sokkal ízletesebb kenyeret eredményez a vele való kenyérsütés.  A kővel őrölt liszt textúrája egy sűrűbb kenyeret eredménye a pékek szívesen ragaszkodik ahhoz, hogy az íz (és tápanyag), amely a kőmalmi lisztből származik megmaradjon. Ezzel ellentétben manapság a liszt döntő többségét hengeres malmokban készítik. Ez egy gyorsabb technika, amely következetesebb, finomabb textúrát ad a lisztnek. A búza áthalad két nagy acélhenger közepén, és áthaladva összetörik, eltávolítva és elválasztva a külső korpaszakaszt, amikor áthalad. Lényegében fehér liszt marad, aztán a korpák egy részét tovább feldolgozzák és aprítják, majd visszaadagolják a fehérbe, hogy teljes kiőrlésű lisztet állítsanak elő.

Magas olajsav tartalmú hantoltalan napraforgóból, hidegen sajtolt olaj, hidegben opálos lesz, de melegben ismét tükrös. Olajsav tartalma 80 %, az olíva olajhoz képest magasabb, egészséges. A kereskedelemben szinte csak az alacsony olajsav tartalmú olajok kaphatók. Alacsonyabb ár, alacsonyabb olajsavtartalom, alacsonyabb melegíthető-ség (füstpont), kevésbé tápláló. Környezetbarát csomagolás.  Biodinamikus módon termelt napraforgómagból préselt oalj. 

A TÖNKÖLY CSAKNEM GYÓGYNÖVÉNY ÉS GYÓGYÉTEL: Termesztése során a betegségekkel és kártevőkkel szembeni rendkívüli ellenálló-képességének köszönhetően nem szorul vegyszeres védelemre. 160 évvel ezelőtt a leggyakrabban termesztett gabona volt Európában. Törékeny kalásza és kisebb hozama miatt azonban a mai búza leváltotta. A műtrágyát nem viselte el, kalászai hosszúra nyúltak, minősége romlott. Ráadásul erős pelyvája is speciális és költséges feldolgozást igényelt. Hazánkban a XIX. század végéig termesztették, majd termőterületét lassanként nagyobb terméshozamú, könnyebben betakarítható búzáknak adta át. Ma az újra felfedezett természetes és minőségi élelmiszerek között a tönkölybúza új reneszánszát éli szerte Európában. Ellenáll a sugárzásnak is, a csernobili katasztrófát követően csaknem véletlenül derült ki, hogy a tönkölybúza nem vett fel a környezetéből sugárzó anyagot, nehéz fémeket. Szennyeződés-elhárító rendszerének működése nem kellően ismert, de annyi bizonyos, hogy vastag, zárt pelyvaleveleinek köszönhető e képessége. Míg a búza nemesített, génmanipulált változatai egyre többeknél okoznak allergiát. A tönköly ebben az esetben tökéletesen alkalmas a búza helyettesítésére. Bár a lisztérzékenységben (cöliákia) szenvedők nem fogyaszthatják, mert jelentős mennyiségben tartalmaz glutént. A búzával ellentétben a tönkölyallergia előfordulása igen csekély. A TÖNKÖLY BELSŐ ÉRTÉKEI: - Gazdag tápanyagtartalmára immár tudományos bizonyítékok is vannak, fehérje-, vitamin- és ásványi anyagtartalma valóban kiemelkedő. - Magas kovasavtartalma miatt jótékonyan hat a gondolkodásra és koncentrációs képességekre. A bőrgyógyászok bőrápoló hatása miatt és idült bőrgyulladások (neurodermitisz) gyógyítására javasolják a tönkölybúzás étkezésre való átállást. - Aminosav-összetétele eltér a hagyományos búzáétól, - a legtöbb aminosavból mintegy másfélszer annyi aminosav található benne -, és összetétele hasonlít az emberi fehérjékben található aminosav-arányhoz. - Nagy triptofán-tartalmával magyarázzák például, hogy kedvez a szervezet szerotonin-termelésének, és emiatt a jó kedélyt teremtő és ellenálló-képességet növelő a hatása. Felvehető fehérjetartalma a ma termesztett búzafajtáknak csaknem duplája, és azokénál könnyebben emészthető. Napi 15-20 dkg tönkölybúza elfogyasztásával lényegében fedezhető az emberi szervezet aminosav-igénye. - Vitamin- és ásványianyag-tartalmára jellemző, hogy a B12- kivételével megtalálható benne szinte a teljes B-vitamin-csoport, niacin - és E-vitamin-tartalma is kiemelkedő.- Kalcium-, magnézium-, foszfor- és szeléntartalma számottevő, a gabona magokra jellemző érték nyolcszorosa is lehet, réz-, vas-, mangán- és cinktartalma meghaladja a búzáét. Jelentős szilícium és szeléntartalommal rendelkezik.