A kövesmalmi őrlésről: A kővel való őrlés egy kicsit visszatért a múlthoz. Ez az a mód, amellyel a lisztet hagyományosan őrölték, még az ipari forradalom előtt. Két nagy kőből áll, amelyek szinte szeletelve haladva addig őrlik a búzát, amíg az lisztté nem válik. Mivel ebben az őrlési folyamatban a búza kevéssé melegedik, mert a hőt inkább a kő veszi fel, így a hő nem károsítja a búza finom egészséges zsírjait. Ezáltal egy finom szerkezezű, tiszta textúrájú liszt áll elő. Ezután enyhén szitálják, hogy megszabaduljanak a korpa egy részétől, és fehér lisztet kapjanak. A kővel őrölt liszt különösen alkalmas a lassú erjedésre, több tápanyagot tartalmaz, mivel több korpát tart meg, ezért sokkal ízletesebb kenyeret eredményez a vele való kenyérsütés. A kővel őrölt liszt textúrája egy sűrűbb kenyeret eredménye a pékek szívesen ragaszkodik ahhoz, hogy az íz (és tápanyag), amely a kőmalmi lisztből származik megmaradjon. Ezzel ellentétben manapság a liszt döntő többségét hengeres malmokban készítik. Ez egy gyorsabb technika, amely következetesebb, finomabb textúrát ad a lisztnek. A búza áthalad két nagy acélhenger közepén, és áthaladva összetörik, eltávolítva és elválasztva a külső korpaszakaszt, amikor áthalad. Lényegében fehér liszt marad, aztán a korpák egy részét tovább feldolgozzák és aprítják, majd visszaadagolják a fehérbe, hogy teljes kiőrlésű lisztet állítsanak elő.
Bio gazdaságból származó rétesliszt. A rétesliszt egy durvább szemcséjű, rugalmas tésztát eredményező búzaliszt, amelyet főként rétesek, de galuska, pogácsa, piskóta és más sütemények készítéséhez is használnak. Különlegessége, hogy a kíméletesebb őrlésnek köszönhetően jobb a sikér minősége, ami rugalmasabbá és jobban nyújthatóvá teszi a tésztát. Készíthető vele rétes, galuska, nokedli, nudli, pogácsa, piskóta és panírozáshoz is alkalmas. A jobb állag eléréséhez érdemes finomliszttel keverni (pl. kelt tésztáknál 30-40%-ban). A kövesmalmi őrlésről: A kővel való őrlés egy kicsit visszatért a múlthoz. Ez az a mód, amellyel a lisztet hagyományosan őrölték, még az ipari forradalom előtt. Két nagy kőből áll, amelyek szinte szeletelve haladva addig őrlik a búzát, amíg az lisztté nem válik. Mivel ebben az őrlési folyamatban a búza kevéssé melegedik, mert a hőt inkább a kő veszi fel, így a hő nem károsítja a búza finom egészséges zsírjait. Ezáltal egy finom szerkezezű, tiszta textúrájú liszt áll elő. Ezután enyhén szitálják, hogy megszabaduljanak a korpa egy részétől, és fehér lisztet kapjanak. A kővel őrölt liszt különösen alkalmas a lassú erjedésre, több tápanyagot tartalmaz, mivel több korpát tart meg, ezért sokkal ízletesebb kenyeret eredményez a vele való kenyérsütés. A kővel őrölt liszt textúrája egy sűrűbb kenyeret eredménye a pékek szívesen ragaszkodik ahhoz, hogy az íz (és tápanyag), amely a kőmalmi lisztből származik megmaradjon. Ezzel ellentétben manapság a liszt döntő többségét hengeres malmokban készítik. Ez egy gyorsabb technika, amely következetesebb, finomabb textúrát ad a lisztnek. A búza áthalad két nagy acélhenger közepén, és áthaladva összetörik, eltávolítva és elválasztva a külső korpaszakaszt, amikor áthalad. Lényegében fehér liszt marad, aztán a korpák egy részét tovább feldolgozzák és aprítják, majd visszaadagolják a fehérbe, hogy teljes kiőrlésű lisztet állítsanak elő.
Biodinamikus termesztési móddal előállított termék. Összetevők: Hasáb uborka, víz, hagyma, kurkuma, szemes bors, mustármag, ecet, cukor. Demeter minősített termék .
Biodinamikus termesztési móddal előállított termék. Bio minősített termék . Összetevők: uborka, víz, ecet, bors, mustár, só felhasználásával
Biodinamikus termsztési móddal termelt fűszerpaprika őrlemény. A termék hivatalosan bio tanusított termék. Kiszerlés: 100g/ csomag
Biodinamikus termsztési móddal termelt fűszerpaprika őrlemény. A termék hivatalosan bio tanusított termék. Kiszerlés: 200g/ csomag
Biodinamikus termesztési móddal előállított termék. Bio minősített termék . Összetevők: hadházi tájfajta káposzta, parajdi só
A kövesmalmi őrlésről: A kővel való őrlés egy kicsit visszatért a múlthoz. Ez az a mód, amellyel a lisztet hagyományosan őrölték, még az ipari forradalom előtt. Két nagy kőből áll, amelyek szinte szeletelve haladva addig őrlik a búzát, amíg az lisztté nem válik. Mivel ebben az őrlési folyamatban a búza kevéssé melegedik, mert a hőt inkább a kő veszi fel, így a hő nem károsítja a búza finom egészséges zsírjait. Ezáltal egy finom szerkezezű, tiszta textúrájú liszt áll elő. Ezután enyhén szitálják, hogy megszabaduljanak a korpa egy részétől, és fehér lisztet kapjanak. A kővel őrölt liszt különösen alkalmas a lassú erjedésre, több tápanyagot tartalmaz, mivel több korpát tart meg, ezért sokkal ízletesebb kenyeret eredményez a vele való kenyérsütés. A kővel őrölt liszt textúrája egy sűrűbb kenyeret eredménye a pékek szívesen ragaszkodik ahhoz, hogy az íz (és tápanyag), amely a kőmalmi lisztből származik megmaradjon. Ezzel ellentétben manapság a liszt döntő többségét hengeres malmokban készítik. Ez egy gyorsabb technika, amely következetesebb, finomabb textúrát ad a lisztnek. A búza áthalad két nagy acélhenger közepén, és áthaladva összetörik, eltávolítva és elválasztva a külső korpaszakaszt, amikor áthalad. Lényegében fehér liszt marad, aztán a korpák egy részét tovább feldolgozzák és aprítják, majd visszaadagolják a fehérbe, hogy teljes kiőrlésű lisztet állítsanak elő.
A kövesmalmi őrlésről: A kővel való őrlés egy kicsit visszatért a múlthoz. Ez az a mód, amellyel a lisztet hagyományosan őrölték, még az ipari forradalom előtt. Két nagy kőből áll, amelyek szinte szeletelve haladva addig őrlik a búzát, amíg az lisztté nem válik. Mivel ebben az őrlési folyamatban a búza kevéssé melegedik, mert a hőt inkább a kő veszi fel, így a hő nem károsítja a búza finom egészséges zsírjait. Ezáltal egy finom szerkezezű, tiszta textúrájú liszt áll elő. Ezután enyhén szitálják, hogy megszabaduljanak a korpa egy részétől, és fehér lisztet kapjanak. A kővel őrölt liszt különösen alkalmas a lassú erjedésre, több tápanyagot tartalmaz, mivel több korpát tart meg, ezért sokkal ízletesebb kenyeret eredményez a vele való kenyérsütés. A kővel őrölt liszt textúrája egy sűrűbb kenyeret eredménye a pékek szívesen ragaszkodik ahhoz, hogy az íz (és tápanyag), amely a kőmalmi lisztből származik megmaradjon. Ezzel ellentétben manapság a liszt döntő többségét hengeres malmokban készítik. Ez egy gyorsabb technika, amely következetesebb, finomabb textúrát ad a lisztnek. A búza áthalad két nagy acélhenger közepén, és áthaladva összetörik, eltávolítva és elválasztva a külső korpaszakaszt, amikor áthalad. Lényegében fehér liszt marad, aztán a korpák egy részét tovább feldolgozzák és aprítják, majd visszaadagolják a fehérbe, hogy teljes kiőrlésű lisztet állítsanak elő.
Magas olajsav tartalmú hantoltalan napraforgóból, hidegen sajtolt olaj, hidegben opálos lesz, de melegben ismét tükrös. Olajsav tartalma 80 %, az olíva olajhoz képest magasabb, egészséges. A kereskedelemben szinte csak az alacsony olajsav tartalmú olajok kaphatók. Alacsonyabb ár, alacsonyabb olajsavtartalom, alacsonyabb melegíthető-ség (füstpont), kevésbé tápláló. Környezetbarát csomagolás. Biodinamikus módon termelt napraforgómagból préselt oalj.
Biodinamikus gazdálkodásból származó, Piros héjú, „B” tipusú burgonya. A konyhai felhasználás célja szerint három nagy csoportba osztják a burgonyafajtákat a gumók keményítőtartalma szerint. A keményítőtartalomtól függ, mennyire fő szét a krumpli, vagy mennyire marad lisztes, szemcsés. Ez utóbbiaknak a legmagasabb keményítőtartalmúak. „A” (salátának való), „B” (főznivaló) és „C” (sütnivaló) betűvel jelölik, illetve a keményítőtartalom-határértékek között álló fajtákat esetenként „A-B” és „B-C” jelöléssel különböztetik meg.
Biodinamikus gazdálkdási móddal előállított sárga héjú burgonya Hópely "B" típus. Magyar fajta, karakteres íze megkülönbözteti a többi burgonyától, sokan ezért szeretik, általános az ajánlott felhasználása. A konyhai felhasználás célja szerint három nagy csoportba osztják a burgonyafajtákat a gumók keményítőtartalma szerint. A keményítőtartalomtól függ, mennyire fő szét a krumpli, vagy mennyire marad lisztes, szemcsés. Ez utóbbiaknak a legmagasabb keményítőtartalmúak. „A” (salátának való), „B” (főznivaló) és „C” (sütnivaló) betűvel jelölik, illetve a keményítőtartalom-határértékek között álló fajtákat esetenként „A-B” és „B-C” jelöléssel különböztetik meg.
